Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Szakály Tamás: Belső-Erzsébetváros morfológiai fejlődése és társadalmi viszonyai a második világháborúig
Szakály Tamás: Belső-Erzsébetváros morfológiai fejlődése és társadalmi... 223 nek, városi környezetet teremtve tegyék valódi testté Pest kiterjedését. A másik építésügyi elem, amellyel a kiépülést elő kívánták segíteni, a telkek nagyarányú beépítésének lehetősége. Ez alapján az egész telek 85%-a beépíthetővé vált (1886-tól 80%-a). A tömbbelsös beépítés logikája szintén differenciálja a lakások (és a bennük lakók) épületen belüli státusát. A jelenség, mint láttuk, nem új a kerületben és a belső városrészek más negyedeiben sem. Ami újszerűvé teszi, hogy a 19. század végén épült házak már nem földszintesek vagy egyemeletesek voltak, s a régi, alacsony épületeket is rendre átépítették, megemelték. Az épületek magasításának engedélyezése komoly hibának bizonyult. A sürü beépítettség, a szűk utcák és a nagy épületmagasság külön-külön praktikus, romantikus vagy korszerű városrész kialakulásához vezetett volna, együttesen viszont már a korban is kellemetlen életkörülményeket biztosító, egészségtelen környezetet eredményezett. A Kazinczy utca 14. sz. alatti, 1841-ben épült házra 1873-ban emeltek új szintet, (ma romos állapotú, romkocsma üzemel benne) az 1811-ben épült Király utca 9-re, a Három Rózsa-házra pedig 1880-ban húztak még egy emeletet. Ez az épület nem négyszög alakú, a klasszikus, pesti bérház hátsó, udvari homlokzata hiányzik. A Király utca e szakaszának négy épülete három különböző kor építési szokásait és szabályait őrzi. A 9. és a 11. sz. U-alakú alaprajza a 19. század elejének divatját követi, az 1852-ben, Pollack Ágost által tervezett Király u. 15. pedig már hátsó traktussal épült (igaz, sarokházként), eredetileg is háromemeletes, a lehető legnagyobb beépítést valósította meg. Köztük a Gozsdu-udvar házsora a 13. szám alatt 20. századi alkotás. A forgalmasabb, sugárirányba szétágazó utcák (Király, Wesselényi, Dohány) megteltek három, vagy annál is több emelettel bíró, némely esetben hatalmas házakkal (Wesselényi utca 9., 11., Dohány utca 5.). A szükebb utcákban a házak alacsonyabbak maradtak, de például a Dob utca jellemző építményei is két- háromemeletesek, míg az egyemeletesek (például a Dob utca 18.) mára jórészt kihasználatlanok, romosak. A Síp utca magas házai sem mindig a 20. században keletkeztek. Az 5. sz. házra 1868-ban húztak plusz emeleteket, a négyszintes 4. sz. pedig 1893-ban épült. Az 1873-ban Erzsébetvárossá váló új, önálló kerület addig is bőven átlagon felüli népsűrűsége robbanásszerűen nőtt az első világháborúig. Mindezzel párhuzamosan a terv rendelkezett a 18-24-50 öl szélességű14 Sugárút megnyitásáról (a Király utca legszélesebb pontján 8 méter körüli, vagyis az Andrássy út legszűkebb pontjának negyede), amely az addig fontos ütőérként működő Király utcát váltotta ki. így az Erzsébetvárost végletesen összezsúfolt házak töltötték ki, s közben másodlagos fontosságúvá vált: mindez alapvetően felelős a mai állapotokért. A helyes várostervezői magatartásnak 14 KÖRNER-NAGY 2004. 53. p.
