Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Szakály Tamás: Belső-Erzsébetváros morfológiai fejlődése és társadalmi viszonyai a második világháborúig
Szakály Tamás: Belső-Erzsébetváros morfológiai fejlődése és társadalmi... 221 érhettek volna el. Ehelyett a felső külváros a szűk utcák és magas épületek városrészévé vált a század közepétől. Az 1847-ben, Brein Ferenc tervei alapján felépült Pekáry-ház például már háromemeletnyi magasságba nyújtózott az ég felé, s bár a negyvenes években még a környék fölé tornyosult, (igaz, a másik oldalon, a Nagymező utca sarkán álló Wahlkampf-ház, Hild József kétemeletes, 1838-ban emelt müve megközelítette), az ötvenes években - legalábbis magasságát tekintve - vetélytársat kapott a szemközti sarkon álló 49. számú épülettel.10 1859-ben átadták a városrész jelképét, a Dohány utcai zsinagógát, amelynek köszönhetően már nem csupán Pest legnépesebb, legsűrűbben lakott kerületéről beszélhetünk, hanem olyan negyedről, amely funkcióit tekintve immár lakótér, gazdasági-kereskedelmi csomópont és hitéleti központ egyben. Ludwig Förster munkájának városépítészeti értékét Dávid Ferenc fogalmazza meg kiválóan: „Ezzel sikerült megvalósítani a historizáló építészet fél évszázados célját: megtalálni azt a monumentális feladatot, mely alkalmas arra, hogy (...) a világ építészeti kultúrájának harmadik nagy stiláris hagyományát, az orientális-bizánci stílust is megjelenítse a modern nagyvárosban.”11 Emelkedés Hatalmas népesség tömörült a Király utca vonzáskörzetében, amelynek két oldala már valóban városias képet mutatott az 1860-as, 70-es években, ám Pesten belül elfoglalt pozícióját, társadalmának presztízsét illetően beszédes adat, hogy bár az előkelők erre jártak a ligetbe, csak 1870-ben, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa működésének első évében kövezték ki, amikor Budapest e legnépesebb utcájában már vidéki középvárosnyian éltek. Az 1870. évi, a kiegyezést követő első népszámlás területi tagolása szerencsés módon kedvez a Belső-Erzsébetváros kutatásának: Terézvárost két részre bontva részletezi, az A jelű rész alatt a mai Teréz- és Belső-Erzsébetvárost érti a Nagy- és Kismező (Csányi, Klauzál) utca vonaláig, a B alatt pedig a külső területeket, Külső-Erzsébetvárost és a Nagymező és Dózsa György út közötti övezetet. A népszámlálási kivonat ráadásul utcánkénti lebontást is közöl, így a Dohány-Csányi-Király utcák által bezárt háromszög népességét majdnem 18 000-re, a teljes Belső-Erzsébetvárosét pedig már kb. 22 000 főre becsülhetjük. A legnépesebb utcák adataiból a beépítettség jellemzőiről is értékes infor10 Ld. pl. Seeger Rohbock ecsetrajza, BTM Kiscelli Múzeum és 1896-ban készült fotográfiák összehasonlításával. 11 Dávid 1993.
