Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Újlaki Pongrácz Zsuzsánna–Zsidi Paula: A városkép történeti vizsgálata régészeti módszerekkel: Aquincum, a főváros római kori városelődje – a városi régészet és annak örökségvédelmi hatósági háttere
208 Épített örökség elmúlt néhány évben többhektámyi határrészen folytattak próbafeltárásokat.25 Az elvégzett kutatások alapján a több tucatnyi ingatlanra felosztott terület valamennyi telkére külön, egyenként meg lehetett határozni a régészeti örökség és a majdani építtetők szempontjait is tekintetbe vevő optimális régészeti beavatkozás módját. Ha a régészeti feltárások során maradandó anyagból készült, kőből vagy téglából épített emlékek kerülnek elő, akkor mindig felvetődik a megőrzésmegtartás kérdése, ami az egyik legizgalmasabb régészszakmai és hatósági problémakör. Mindig egyedi elbírálás alá esik, hogy mi bontható és mi a megtartandó, esetleg bemutatandó. A döntés során több szempontot is tekintetbe kell venni (ezért örökségvédelmi szakemberként mindenképp hangsúlyoznunk kell, hogy a tervezési szakaszban elvégzett régészeti kutatással időt, pénzt és munkát lehet megtakarítani). Egyrészt értékelni kell az előkerült maradvány történeti jelentőségét - ennek lényeges eleme-alapja, hogy lehetőség szerint meg kell határozni eredeti funkcióját, kiterjedését (alapterületét) -, illetve megbecsülni, hogy a valamikori épület hányad része pusztulhatott el, és mekkora maradt fenn. Előfordul, hogy a beépítendő ingatlanról „kilóg” a maradvány, vagyis folytatódik (vagy legalábbis feltevésünk szerint - amennyiben a legutóbbi századokban valami nem pusztította el, akkor - folytatódhat). A városi régészet „babramunka”, a feltárások sok évtized alatt szolgáltathatnak annyi adatot, hogy egy-egy tömb területét teljes pontossággal megismerhessük. Ezért azokban az esetekben, amikor a feltárt ingatlanon előkerült régészeti maradvány a szomszédos telkek alá is átnyúlik, a megtartás melletti döntéssel annak lehetőségét teremtjük meg, hogy nagy sokára összefüggéseiben is bemutatható maradvány váljon belőle. így bukkant fel váratlanul 2010-ben a Római-part római korban beépített sávjában egy burgus (őrtorony) egy része.26 Az őrtorony falai és árkai remélhetőleg a szomszédos telkek alatt is megőrződtek, de ennek ellenőrzésére akkor nem nyílt alkalom. A romfalak megtartásának előírásával a főváros a római határvédelmi rendszer egy elemével gazdagodott, amely tökéletesen illeszkedik a Pannonia tartományt a barbár világtól elhatároló római kori limes hazánk területén megismert rendszeréhez. A terület pedig részévé válhat a jelenleg előkészítés alatt álló - a Római Birodalom határerődítését magába foglaló - világörökségi területnek. 25 A feltárásokat 1996-ban Zsidi Paula, 2005-ben és 2006-ban Havas Zoltán, Kárpáti Zoltán, M. Virág Zsuzsanna és Szilas Gábor, 2007-ben T. Láng Orsolya folytatta. 26 Budai Balogh Tibor feltárása. Az ásatási eredményekről a feltárásvezető régész a regeszet. aquincum.hu weboldalon Késő római őrtorony feltárása az óbudai Duna-parton címmel számolt be.
