Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Keller Márkus: Az óbudai kísérleti lakótelep és a kádári modernitás
Keller Márkus: Az Óbudai Kísérleti Lakótelep és a kádári modemitás 175 Három dolog első olvasatra is feltűnik ebben az ambiciózus programban. Egyrészt, hogy a kortárs modem lakástervezési elveket akarja egy csapásra megvalósítani a tömeges lakásépítésben, másrészt, hogy a „tömeges lakásépítés” összetételből inkább csak a második tagra, a lakásépítésre koncentráltak, és a gazdaságossági szempontokat nem, vagy alig vették figyelembe. Harmadrészt, hogy némileg edukatív jelleggel, a kor emberének ízlését és életmódját is befolyásolni akarták. A típustervek megépítésekor nagyon hamar fény derült drágaságukra, ezért már 1950-ben és 1953-ban is módosították őket. Az új tervek „egységes és egyszerű szerkezeti diszpozíciójukkal” (azaz a szocialista realizmus esztétikai előírásaihoz való alkalmazkodásukkal) lehetővé tették a többszintes lakóépületek egyes elemeinek üzemi előregyártását, illetve a gyorsabb helyszíni munkát is. Az egyszerűsödés azonban csökkentette a lakások funkcionális értékét (Pl. a szobákat csak egymáson keresztül lehetett megközelíteni, a WC és a fürdőszoba egy helyiségbe került, kisebb kamra stb.), illetve az adott fizikai/társadalmi környezethez való alkalmazkodás csökkenéséhez vezetett.11 Ez természetesen nem volt akadálya annak, hogy e tervek alapján nagy számban (és valóban gyorsabban) épüljenek lakások például Kazincbarcikán, Tatabányán, vagy éppen Sztálinvárosban. Az állami lakásépítés volumene 1953-tól növekedett, és a vidék (ipari városok és bányásztelepülések) mellett a fővárosban is több lakás épült. Az eddigi típustervek azonban nem feleltek meg a fővárosi beépítési körülményeknek (például a sok foghíjtelek miatt), ezért egyedi tervezésre volt szükség. Ráadásul közben megkezdődött a teljes előregyártással építendő, többszintű házak tervezése is, ami szintén másfajta tervezői hozzáállást igényelt. Ezek az új kihívások, illetve az érvényben lévő típustervek hibái világossá tették, hogy a problémák megoldásához átfogó, minden részletre kiterjedő programra van szükség. Ezért a Műszaki Tanács az Építésügyi Minisztérium Tervezési Igazgatóságának javaslatára 1954 márciusában elfogadta a „lakástervezés-tipizálás kétéves programját”.12 A program, némileg visszatérve az 1947-es célkitűzésekhez, az eddigieknél jobban figyelembe vette, hogy kiknek és hova terveznek lakásokat. Emellett normákat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a család létszáma és ösz- szetétele milyen lakóigénnyel jár együtt, milyen legyen az adott lakás bútorzata, felszerelése és mekkora az alapterülete. A gazdaságosság mellett tehát a lakások használati értéke is újra fontos, fontosabb szempont, sőt, a kifogástalan 11 Csordás 1955.260. p. 12 CSORDÁS 1955. 261. p.
