Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Gagyi József: A Sztálin tértől a Színház térig. Marosvásárhely, 1959–1973
Gagyi József: A Sztálin tértől a Színház térig. Marosvásárhely 1959-1973 133 Ezt megelőzően azonban a tartományi centrumban is szükség volt a tervezőasztalok felállítására. A város és a tartomány nagy átalakulása a központból idevezényelt tervezők érkezésével vette kezdetét. Az 1958. január 20-i titkársági ülésen Szász Mihály ipari titkár bejelentette, hogy az 1741-es minisztertanácsi határozattal megalapították a tartományi tervezőintézeteket, és hamarosan 46 szakembert helyeznek Marosvásárhelyre.27 Nagy problémát jelentett lakást biztosítani a számukra. Decemberben már értékelték az akciót: kiderült, hogy összesen 55 tervező érkezett Bukarestből, de csak 28 olyan szakember, akire valóban szükség volt, a többi „gyógyszerész, vegyészmérnök, gumi, tej, petróleum specialista, vagy éppen képesítetlen tisztviselő volt...”28 1959 januárjában egy újabb minisztertanácsi határozat nyomán összevonták a tartományi tervezési intézetet és a tartományi építkezési és városrendezési hivatalt, megalakult a tartományi Városrendezési-Építkezési és Tervező Igazgatóság. Igazgatója az ötvenes-hatvanas években Marosvásárhely arculatával, a várostervezéssel kapcsolatban legtöbbet emlegetett szakember, Radó Kálmán műépítész volt. Az első átfogó lakásépítési terv 1961-ben, a második 1965-ben készül el. Addigra nemcsak a szakemberek, hanem a pártvezetők számára is világosan kiderült, hogy nem lehet tovább folytatni az addigi alkalmazott gyakorlatot: ugyanis mindaddig a költségvetés jóváhagyása után került sor az épitkezési helyszínek keresésére, kijelölésére. Általában üres telkekre építkeztek, ezek lassan elfogytak, illetve egyre inkább csak a város szélén maradt belőlük. Hagyományos építési módszerekkel, gépesítést alig használva, munkaerőhiánnyal küszködve kezdték el minden évben a munkálatokat, amit így természetesen sohasem sikerült teljesíteni. Elsősorban a szakképzetlen munkaerő és a magasan képzett szakembergárda (mérnök, közgazdász) hiányzott: 1961-ben 2249 szakmunkása és 2045 szakképzetlen munkása volt a vállalatnak, de csak 36 mérnöke, 135 technikusa és 732 mestere.29 A kollektivizálás után felgyorsult a falusi férfi munkaerő iparba áramlása, és az egyik cél éppen az építőipar volt, de például 1964-ben, amikor széles munkafronton, új technológiával (csúszózsaluzással) folyt a Kárpátok sétány tízemeletes tömbházainak építése, az Építkezési Tröszt vezetői arról panaszkodtak, hogy erről az építőtelepről azért hiányzik 400 szakképzetlen munkás, mert a Marosvásárhely rajoni vezetőség adminisztratív eszközökkel akadályozza a kollektivistákat, hogy munkát vállaljanak az iparban.30 A Tartományi Építkezési Trösztnek ennek ellenére ép27 ANDJM, fond 1134, dosar 203, Çedinje de secretariat, 42-46. p. 28 Uo. 189-193. p. 29 ANDJM, fond 1134, dosar 297, $edin(e de consfätuiri organizate de Comitetul Regional de partid, 24-31. p. 30 ANDJM, fond 1134, dosar 384, Plenarele Comitetului Regional de partid, 219. p.
