Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Recenziók
Géra Eleonóra Erzsébet: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek ... 507 A budai és győri regesztakötet tárgymutatójának összehasonlítása még egy nagyon árulkodó hiányra mutat rá: míg a győri mutatóban az ügyvédvallás tárgyszó csaknem másfélszázszor szerepel, a budaiban egyszer sem. A peres ügyekről szóló regeszták is jóval kevesebb szakszerűségről, szabályos perrendtartásról tanúskodnak, mint a győriek. Az ítéletek végrehajtása - az állandóan ismétlődő tárgyalásokból ítélve - finoman szólva akadozott. Ismeretes, hogy a budai önkormányzat élén polgármester állt, jogtudó csak a szindikus volt, és csak 1708-ban neveztek ki királyi utasításra bírót, és állt fel a perrendtartást immár teljesítő városi törvényszék. Az önkormányzat első éveiben a tanács, amely a közrend fenntartásában és a pénzügyi nehézségek áthidalásában bizonyos sikereket könyvelhetett el, a jogszolgáltatás terén nem igen jeleskedett. A regesztákból tehát kiolvasható, hogy az önkormányzat visszavívásának első éveiben a polgári, városi közösség kialakulásának csak az első lépéseit tette meg, és a városvezetés is csak elindult a szakszerűség útján. A háborúk, a katonaság, a hadsereg jelenléte, a privilégiumok biztosította jogok kivívása, és főleg a szükséges pénz előteremtése kötötte le a tanács figyelmét. Ezért hiányoznak az ügyrendből a néhány évtizeddel később oly gyakori témák, mint pl. a céhek ügye: ekkor még csak elsősorban a közélelmezés szempontjából kiemelt fontosságú mészárosokról és pékekről esik szó. Nincs erő - vagy szükség - a lelencek elhelyezésére, akiknek neveléséért fizetett összegek a század közepén állandóan visszatérő témái voltak a jegyzőkönyveknek, s e példákat még hosszan lehetne sorolni. Érdemes tehát figyelmesen olvasni ezeket a regesztákat, mert nyilván még sok olyan, e recenzióban nem említett kérdést vethetnek fel, amelyek továbblendíthetik a város történetének kutatását, s talán az e kötetből nyerhető tanulságok is újra a tanácsülési jegyzőkönyvek tanulmányozásának fontosságára hívják fel a figyelmet. Ha nem csak egyedi ügyekre keresünk benne adatokat, akkor sok olyan tényt is találhatunk, amelyek eddig rejtett jelenségeket, összefüggéseket tárhatnak fel. E kötet egy olyan korszak megfigyelésére ad alkalmat, amely - a fent említett nehézségek miatt - a kutatók számára nehezen olvasható, értelmezhető. A későbbi korszakok nagy tömegű adatot tartalmazó jegyzőkönyvei természetesen nem tehetők regeszták formájában közkinccsé. De talán évtizedenként vagy két évtizedenként kiválasztottjegyzőkönyvekhez készített, a jelen kötethez hasonló példaszerűséggel összeállított tárgymutatóknak az elkészítésével egyszer majd sikerül alaposabban megismerni a társadalmat és annak tagjait, akiknek ügyeiben a tanács döntést hozott, és jobban követhetővé válik az önkormányzat fokozatos szakszerüsödésének folyamata és figyelmének a városi élet problémái egyre szélesebb körére való kiterjedése is. Bácskai Vera
