Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Recenziók
504 Recenziók Géra Eleonóra Erzsébet Buda város tanácsülést jegyzőkönyveinek regesztái 1704-1707 Budapest, 2009. Budapest Főváros Levéltára. (Budapest történetének forrásai) 309 p. A kötet címlapja a tanácsülési jegyzőkönyvek díszes bőrkötését idézi fel, amely kifejezi, hogy milyen becsben tartották eleink a városi tanács határozatait és döntéseit. De sokáig hasonló becsben tartották ezeket a történészek is. A régi várostörténet-írás egyik legfontosabb forrásául ugyanis sokáig a tanácsülési és bírósági jegyzőkönyvek szolgáltak. Különösen érvényes volt ez a korai időszakokra, amikor az írásbeliség kevéssé volt elterjedt, az iratanyag szűkösebben maradt ránk. A korai korszakokban ugyanis inkább a felsőbb- és társhatóságokkal folytatott levelezés volt számottevő, a polgárok panaszaikat és kérelmeiket részben szóban terjesztették elő. A jegyzőkönyvek mintegy „sorvezetőül” szolgáltak a vizsgált város legfontosabb történéseinek nyomon követéséhez. Többnyire csak a legfontosabb ügyeknél - Budát illetően, e korszakra vonatkozóan elsősorban a szabad királyi városi jogállás visszaszerzéséért folytatott küzdelmének, és a katonai terhek elhárítása tárgyában -, vagy egyes „zaftos” ügyek - tanácsnokok sikkasztása, visszaélése, illetve egy-egy érdekesebb bűnügy - esetében vizsgálták meg a kapcsolódó iratokat is. Noha a jegyzőkönyvek - mint ezt a jelen recenzió tárgyát képező regeszta-kötet is tanúsítja - igen sokat elárulnak a polgárok és a városlakók mindennapi életéről, mentalitásáról is - szisztematikus feldolgozásukra nem igen került sor. Inkább egyedi ügyek vizsgálatánál folyamodtak e forráshoz, főleg akkor, ha megfelelő mutató állt rendelkezésre. A jegyzőkönyvnek mint forrásnak a visszaszorulásában több tényező is szerepet játszott. Egyrészt a kvantitatív, illetve kvantifikálható források előtérbe kerülése homá- lyosította el jelentőségüket, majd amikor egyre inkább a mindennapi élet, a „kisemberek” sorsának kutatása került a figyelem központjába, erre alkalmasabbnak tűntek az immár írásban előtérj esztett beadványok, vagy éppen más forráscsoportok, mint például a végrendeletek, hagyatéki leltárak vagy anyakönyvek vizsgálata. A jegyzőkönyvek háttérbe szorulásának, hogy úgy mondjam „technikai” okai is voltak. A korai korszakokra vonatkozóan, mint említettem, tulajdonképpen megkerül - hetetlenek voltak, mégis kevesen vállalkoztak kutatásukra, egyrészt a nyelvi nehézségek miatt, másrészt, mert - legalábbis Buda és Pest esetében - a korai bejegyzések rendkívül nehezen olvashatók. A budai regeszták közreadójának még egy akadállyal is meg kellett küzdenie. A már eddig kiadott korai városi jegyzőkönyvi regeszták - pl. a győri vagy szombathelyi - magyar vagy latin szövegek tartalmi kivonatát adják, míg Géra Eleonóra német nyelvű protokollumból dolgozott. A regeszták közreadásának az 1980-as években kiadott szabályai magyar és latin nyelvű szövegekre vonatkoztak, következtetésképpen - lévén ez az első ilyen vállalkozás - a német nyelvű szövegekre vonatkozó sajátos szabályokat is a szerzőnek kellett kidolgoznia. A korabeli német szövegek megfejtése alapos filológiai felkészültséget igényelt, amelynek a regeszták készítője birtokában volt. A nehézségeket és a szerző lelkiismereURBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV V. 2010. 504-507. p.
