Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Recenziók
Lees, Andrew - Lees, Lynn Hollen: Cities and the Making ... 465 sadalmi riportok nem csupán a szöveg olvashatóbbá tételét szolgálják, hanem szerves részét képezik a történészi elemzésnek. A munka másik kiemelendő erénye, hogy az európai nagyvárosokat nem pusztán önmagukban, mindentől elhatárolt, önálló egységként mutatja be, hanem az adott földrajzi vagy politikai egység, ország, régió vagy akár kontinens rendszerén belül elfoglalt szerepüket is előtérbe helyezi. Persze ez önmagában nem jelent nagy újdonságot, hiszen a város és vidék viszonyának kérdése, illetve a városhálózatok működése mindig is a várostörténeti kutatások középpontjában állt. A könyv utolsó, nyolcadik fejezete azonban kitágítja a vizsgálat látókörét azzal, hogy kitekint a kontinens határain túlra, és a gyarmatokon található urbánus centrumok és az európai fővárosok közötti kölcsönhatást is elemzi. Az összefoglaló munkák legnagyobb problémáját jelentő általánosítás veszélyét elkerülendő a szerzők részletesen leírják a kolóniákon megfigyelhető különböző várostípusokat, élesen elhatárolva egymástól a régi birodalmak évszázados (olykor évezredes) történelmi hagyományokkal bíró városait, valamint az európai mintára - de ugyanakkor a helyi sajátosságokhoz többé-kevésbé adaptálódva - létrejövő új gyarmati központokat. Ezt a kettősséget talán a legjobban Kairó példáján lehetne illusztrálni, ahol a régi város mellett 1870 körül fokozatosan kiépült egy az európai gyarmatosítók igényeinek mindenben megfelelő, s ebből következően a régi várostól építészeti, infrastrukturális és természetesen etnikai és társadalmi téren is elkülönülő városrész. A szerzők ugyanakkor az Európából a „hagyományos” társadalmakba exportált „modemitás” korabeli képzetével szemben hangsúlyozzák, hogy a kolóniák és a gyarmattartók viszonya korántsem volt egyoldalú, hiszen mind gazdasági, mind pedig kulturális téren rendkívül élénk volt a kapcsolat a kontinensek között: elsősorban az európai nagyvárosokban rendezett koloniális kiállításokat, a művészetet ért afrikai vagy ázsiai hatásokat vagy a kontinens egyetemein, főleg Angliában ekkor már egyre nagyobb számban tanuló gyarmati értelmiségieket említik példaként. A Lees-szerzőpáros munkájának talán legnagyobb erénye, hogy sikerült kapcsolatot teremtenie a korszakban tapasztalható városszerkezeti, fizikai változások, a társadalmi átalakulás és a szociális feszültségek, valamint a politikum szférája között, s mindezt tömören, lényegre törően és közérthető módon. Ezzel sikerült is megvalósítani részben a sorozatszerkesztők és részben a saját maguk által meghatározott célt, azaz a várostörténet iránt érdeklődő egyetemi hallgatók számára egy „emészthető”, ugyanakkor a várostörténet legújabb eredményeit összefoglaló szintézist megalkotni. S ez még akkor is érvényes, ha a szerzők saját kutatási területe, valamint az általuk többnyire kutatott időszak nagymértékben befolyásolta az egész könyv koncepcióját és belső arányait. Perényi Roland
