Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Város - Emlékezet - Mítoszképzés : Várostörténet és oral history - Nagy-Csere Áron: A nyomortelep emlékezete. Mítosz, kulturális emlékezet, lieu de mémoire?
90 Város - emlékezet - mítoszképzés szóló diskurzusokban a „Valéria” szimbólumszerepét átvevő „Dzsumbujban”28 még ma is laknak emberek) áthatva nem volt szükségük lieu de mémoire-ra? 1957-ben érkezett a telepre Szamos Rudolf, az év tavaszán induló Elet és Irodalom akkor 28 éves újságírója, a népszerű Kántor-könyvek későbbi szerzője, hogy a leírás révén megmentse az utókor számára a múlt örökségének tartott nyomortelepi életforma maradványait. Beszélgetésünk29 során az egykori népi kollégista Szamos riportkönyvét a harmincas évekbeli népi szociográfia30 hagyományába illesztette, a népi írók mozgalmát meghatározó gimnáziumi élményeként említette, nem beszélt azonban arról, hogy ismerte volna a két világháború közötti munkásszociográfiákat. Élettörténeti elbeszélésében Szamos többször is utalt szociális érzékenységére, amit szerinte saját gyermekkori szegénysége, „népi” származása alakított ki benne. Szamos nyilvánvalóan nekem próbált megfelelni azzal, hogy legfontosabb tulajdonságaiként jelölte meg szociális érzékenységét és a társadalmi problémák iránti fogékonyságát, amik szerinte a Barakh’áros megírásának is mozgatórugói voltak. Ez adta narratívája vezérfonalát. Szamos ugyan csak a népi szociográfiákat említette, de természetesen nemcsak azokból, hanem - magyar, francia és történelem szakos bölcsészként - szépirodalmi mintákból, hagyományokból is meríthetett. A nagyvárosi szegénység és a nyomornegyedek életformája - felfedezőinek (elsősorban Victor Hugo, Charles Dickens, Eugène Sue és Émile Zola) hatalmas közönségsikerétől kezdve - igen kedvelt témája a szépirodalomnak. A nagyvárosi nyomortelepekről szóló romantikus, realista és naturalista regények azért is örvendtek nagy népszerűségnek, mert - a távoli primitív kultúrákról szóló beszámolók és a távoli tájakat bemutató útleírások mellett - részben ezek elégítették ki az olvasók egzotikum iránti igényét. 28 A „Dzsumbuj” - mindmáig meglévő - szimbolikus jelentőségét mutatja, hogy a szocializmusban több szociografikus írásnak szolgált alapanyagául: JUHÁSZ 1976., AMBRUS 1988., ANÓKA 2002. 29 NAGY-CSERE-SZAMOS 2008. Mivel az élettörténeti elbeszélés olyan kommunikatív aktus során jött létre, amelynek két résztvevője volt, az életútinterjút közös alkotásnak tartom. Ezt a meggyőződésemet a rá való hivatkozásnál is érvényesítem. Az életütinterjü elkészítése során Kovács Éva módszertani elveit (KOVÁCS 2007a.) követtem, elemzésére azonban jelen írásban nem vállalkozom. A két világháború közötti városszociográfiákat tartalmazó kötet egyébként egy évvel a Barakkváros utánjelent meg: Vasszínű égbolt alatt. 1961. 30 A népi szociográfiához, valamint a szociográfia műfajának definíciós problémáihoz: NÉMEDI 1985. 18-24. p. A népi szociográfúsok által használt kliséknek a hatvanas évektől kezdődő újrahasznosítására hívja fel a figyelmet: HORVÁTH 2008. 83-84. p. és HORVÁTH 2009. 145-147. p.
