Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Elmélet és historiográfia: a szocialista város elméleti és historiográfiai vitakérdései - Horváth Sándor: Mágneshegyek és mindennapok: a szocialista városok a nemzetközi várostörténeti irodalomban
Horváth Sándor: Mágneshegyek és mindennapok 65 utcákon zajló intenzív élet, az apró boltok sokasága és az utcákat borító szemét miatt úgy érezte, hogy egzotikus helyen van. Az 1957-1958-ban folytatott kutatásai alapján írott könyvében a negyed lakóinak sajátos életformája miatt arra a tézisre épített, hogy a negyed lakói városlakó falusiak (urban villagers). A bevándorlók szerinte elsősorban a családi viszonyok, a helyi közösségi élet, a szomszédsági kapcsolatok, a helyi intézmények és a negyedre jellemző szubkultúrák átformálásával és kialakításával adaptálják a városi életformát.18 Habár az angolszász antropológusok már a városantropológia (urban anthropology) kifejezés megszületése előtt folytattak városi kutatásokat, mégis maga a kifejezés és a városi társadalmak kutatása csak a hatvanas-hetvenes évektől vált a kulturális antropológia egyik fő érdeklődési területévé.19 Az első könyv, amely a városantropológia címet viselte, csak 1968-ban, míg az Urban Anthropology című folyóirat 1972-től jelent meg.20 Az irányzat kezdetben az antropológia azon megközelítésével szemben definiálta céljait, amely kizárólag a hagyományos, többnyire falusi vagy az egykori gyarmatokon fellelhető ősi társadalmak vizsgálatára (primitivist anthropology, colonial anthropology) helyezte a hangsúlyt. A városi társadalmak kutatását az is motiválta, hogy a 20. században a városok jóval gyorsabban növekedtek, mint a korábbi időszakokban, vagyis az új megközelítés alkalmazói a döntő társadalmi folyamatokat a városokban vélték felfedezni. A gyors növekedés megfigyelésére Kelet-Euró- pában a századfordulós metropoliszok (pl. Budapest), majd a második világháború után az új szocialista városok remek terepet kínáltak. A városantropológiai kutatások témaválasztására és modelljeire számos korábbi városértelmezés hatott, de gyökerei leginkább ahhoz a szociológiához nyúltak vissza, amely az iparosodott társadalmak kutatására összpontosított és elsőként fordult a város felé. Az 1930-as évektől kezdve a kulturális antropológiában megnőtt az érdeklődés az olyan kutatások iránt, amelyek a parasztokkal, illetve a városnak a parasztok életére gyakorolt hatásával foglalkoztak. A megközelítések többsége arra a Louis Wirth városszociológus nevéhez köthető modellre épített, amely szerint a városi életet a személytelen kapcsolatok jellemzik, amelyek megszabadítják az egyént olyan csoportok társadalmi ellenőrzésétől, mint például a rokonság. Ugyanakkor a modell része, hogy az egyén ezen szabadsága hozzájárul a közösség által teremtett biztonságérzet 18 GANS 1962. 11—12. p. és különösen a 3., 5., valamint 11. fejezetek. 19 A városantropológia kialakulásáról ld. HANNERZ 1980. ; valamint egy kiváló tanulmánygyűjteményt az aktuális városantropológiai megközelítésekről: GMELCH-ZENNER 1996. 20 Eddy 1968.
