Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Elmélet és historiográfia: a szocialista város elméleti és historiográfiai vitakérdései - Nagy Ágnes: A hatalom és tudás városa, 1945–1970
Nagy Ágnes: A hatalom és a tudás városa, 1945-1970 53 Sorsba fordult történelem címmel egy csoportos kutatáson alapuló munkája, amely egy budapesti belső városrészben felvett, háromgenerációs családtörténeti interjúkat dolgozott fel, a 20. századi magyar történelem fordulópontjainak a társadalmi mobilitásra, többgenerációs életpályákra gyakorolt hatását vizsgálva. Szempontomból a kötet koncepcióját problematikussá teszi, hogy a városrész - de maga Budapest sem - válik magyarázó tényezővé a folyamatok megértésében. A negyed lakosságából kiválasztott hetven család a magyar társadalom „közép- és alsó közép rétegeit”, illetve a polgárosult hagyományokat reprezentálja. („A lakosok - vagy mondjuk a pesti társadalom - közép helyzetben élő családjait kerestük fel a kiválasztott budapesti negyed bérházaiban. Azokra akartuk a figyelmünket fordítani, akik a társadalom többségét, mondhatni zömét alkotják, s akik helyzetének alakulásán jól lemérhető a nagy társadalmi változások hatása.”24) Az a kérdés azonban, hogy a budapesti, sőt a Budapesten belüli lakóhely mennyiben játszott szerepet e generációk életútjában, fel sem vetődik. Budapest mint nagyváros - ahol a lakóhelyi egymás mellett élés gyors változásokkal jár - a lokális közösség problémáját a vidéki helyi közösségektől eltérő módon veti fel. Pető Andrea 2006-ban megjelent, egy 1946-ban az Illatos úton lezajlott pogromot elemző tanulmányában a következő mondat olvasható: „[...] a háború feldolgozatlan emléke ott lebegett a ház közössége felett.”25 A mondat a budapesti társadalom kutatásának lehetőségeit tekintve kulcsfontosságú. Az 1945 utáni budapesti társadalom olyan megközelítési lehetőségét foglalja magába, amely gyökeres újdonságot jelenthet mind a fővárosi társadalom strukturális szemléletéhez, mind pedig a hagyományos, az államhatalmi döntésekre irányuló politikatörténeti látásmódhoz képest. Ebben a megközelítésben a nagyvárosi társadalom lakóhelyi kapcsolatok és információk szövevényeként jelenik meg. Ily módon a társadalmat kapcsolatok tereként értelmező szemlélet egészen új területen nyerhetne alkalmazást, az 1960-1980-as évekbeli hazai városszociológia lakóhelyi közösség-fogalmát is meghaladva. Mindezt egyrészt olyan források alapján, amelyek tömegességük ellenére még mindig nem kerültek be a társadalomtörténészek használatába, másrészt olyan időszakra vonatkozóan, amely mindeddig teljesen kívül maradt a Budapest-kutatás figyelmén. A népbírósági iratok ugyanis a személyközi kapcsolatok működésén keresztül nyitnak ablakot a háború alatti és a közvetlenül a háború utáni budapesti társadalom szerveződésére. Egy olyan társadalom mutatja meg magát bennük, amelyben az egymásról való politikai tartalmú, politikailag használható tudás, 24 LOSONCZI 2005. 14. p. 25 PETŐ 2006. 50. p.
