Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Elmélet és historiográfia: a szocialista város elméleti és historiográfiai vitakérdései - Nagy Ágnes: A hatalom és tudás városa, 1945–1970
50 A szocialista város elméleti és histográfiai vitakérdései beli szereplőre szeretném felhívni a figyelmet, amely markánsan kialakíthatta a maga képét és cselekvési gyakorlatát a várost illetően (legyen az Budapest, vagy egy vidéki város): a párt(ok)ra, az adminisztráció intézményeire, hivatalnokaira és ügyintézési gyakorlataira, valamint az erőszakapparátusra. Ez utóbbi területen Hoiváth Sándor tett kezdeményező lépést azzal, hogy a fővárosi rendőrség és - a rendőrségi hírek révén - a sajtó 1960-as évekbeli működése kapcsán jelezte az erőszakszervezeteknek a budapesti tér (mentális) szervezésében játszott szerepét.15 Hogy ezeket a szereplőket eddig nem léptette színre a történeti kutatás, azzal magyarázható, hogy cselekvővé tételük a városnak az eddigiektől eltérő szemléletét kívánja meg. Jelenlétük a városban akkor válik értelmezhetővé - sőt, egyáltalán érzékelhetővé -, ha a várost társadalmi térként, méghozzá különböző társadalmi szereplők által eltérően elgondolt és berendezni, illetve szervezni szándékozott társadalmi térként értelmezzük, ezt a társadalmi teret pedig mentális reprezentációkra, illetve emberek (városlakók) közötti kapcsolatokra és kommunikációra bontjuk fel. így máris feltehető a kérdés, miként voltak felhasználhatók, azaz alkalmazhatók és egyúttal alakíthatók a városi életet szervező és a város sajátos térbeli formái által is meghatározott társadalmi kapcsolatok, kommunikációs formák, információs csatornák a politikai hatalom számára. Például milyen szerepet kapott az 1945-ben színre lépő pártok stratégiájában a pozíciószerzés területi logikája? Mekkora súlyt helyeztek a területi, azaz lakóhelyi ellenőrzésre és agitációra a lakosság munkahelyen keresztüli eléréséhez képest? „A lakóhely mint közösség”: a mikrotörténelem lehetőségei A lakóhely mint közösség az 1960-as évekbeli hazai szociológia által is megfogalmazott problémájának újragondolása előtt nyit utat a mikro történeti megközelítés. Az 1945 utáni magyarországi vidék társadalomtörténeti kutatásában jelen van egy olyan mikrotörténeti irány, amely a pártállami intézményes struktúrák és hatalomgyakorlási mechanizmusok működését a helyi társadalmakba beágyazódva, a lokális hatalmi viszonyokba és kapcsolatrendszerekbe beleszövődve láttatja.16 Bolgár Dániel és Farkas Gyöngyi vizsgálódásai lokális közösségekre irányulnak: azt figyelik meg és ábrázolják, ahogyan az 1950-es évek eleji pártállami mechanizmusok egy adott helyi közösség viszonyaiba, kapcso15 HORVÁTH 2009. 16 BOLGÁR 2008.; FARKAS 2008.; FARKAS 2009.
