Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Recenziók
Kismező, Nagymező, Broadway. Várostörténeti tanulmányok 485 Kismező, Nagymező, Broadway. Várostörténeti tanulmányok Szerk. KEMÉNY MÁRIA [Budapest], [2009.] Műcsarnok. 579 p. Építészettörténészek, várostörténészek és szociológusok együttműködésének köszönhetően a szokványostól eltérő kötet született Pest egy jellegzetes negyedéről, pontosabban egy, a Terézvárost átszelő utcájáról, amelynek egyes szakaszai eltérő karakterrel rendelkeznek. Olyan tanulmánykötet, amely, bemutatva a jellegadó épületeket, nem szorítkozik arra, hogy ki építtette, ki volt a tervezője, ki volt a kivitelező, majd aprólékos részletességgel leírja az amúgy is látható homlokzat szépségeit és stílusát. Bár erről is szó esik, de legalább ugyanilyen hangsúlyt kapnak azok a kérdések is, hogy kik voltak, kik lehettek ezeknek a házaknak a lakói, milyen körülmények között éltek itt, milyenek voltak lakásviszonyaik. Összhangban volt-e a díszes, vagy kevésbé díszes, de mégis tekintélyt parancsoló homlokzat a mögötte meghúzódó lakások élhetőségével, megfeleltek-e a korszak higiéniai, kényelmi követelményeinek? Mi újat hoztak a 19. század második felében emelt bérházak a korábbi korszak földszintes, falusias jellegű épületek lakásaihoz képest, mennyit lendített a kiépülő infrastruktúra a lakások higiéniai állapotán? Hogyan reagáltak a tulajdonosok, a háziurak a változó igényekre, mit rombolt a társbérletek, leválasztások rendszere a lakásállományon, és mit a szocialista korszakban a vétkesen hanyag tanácsi kezelés? Megváltozott-e a lakók összetétele e korszakban, és mit tettek, illetve tudtak tenni az omladozó házak, a 20. század komfortigényeinek meg nem felelő lakásaik korszerűsítésére? Mit nyújtottak és mit nem nyújtottak lakóiknak a második világháború után emelt - az utca egységét sokszor megbontó - modem épületek? És hogyan formálták egy-egy terület életét az itt emelt középületek? Nos, a jelen kötet e kívánalmakat igyekszik teljesíteni egy, a Terézváros (később Teréz- és Erzsébetváros) térkialakításában és az egész város kulturális életében jelentős utca köz- és lakóépületeinek bemutatásával. Ezt a szemléletmódot igyekeznek a tanulmány szerzői messzemenően megvalósítani. Ha nem is minden tanulmánynak sikerült ilyen komplex módon megközelíteni kutatása tárgyát, a kötet egésze választ ad a felvetett kérdésekre, és további kutatásokra ösztönöz, köszönhetően a különböző diszciplínák és részdiszciplínák - építészet-, művészet- és társadalomtörténet, szociológia képviselői együttműködésének. A forrásadottságok, illetve a források feldolgozottságának mai állapotában érthető módon inkább a lakásokról, mint azok lakóiról tudnak a szerzők információkkal szolgálni. Kivételesen szerencsés helyzetben vannak e téren a 20. század első felének kutatói, akik feldolgozhatták és elemezhették a bérlőket és lakásukat egységben bemutató 1941. évi népszámlálás lakásíveit, amelyek legalább a 2. világháború előestéjének helyzetéről adnak pontos, részletgazdag képet. Példaszerű elemzésekkel szolgálnak Fabó Beáta, illetve Nagy Ágnes és Rigó Máté tanulmányai. A többi korszakból csak szerencsés esetekben véletlenül fennmaradt és jóval kevesebb adatot tartalmazó házbérívek, vagy lakónyilvántartások alapján lehet - és perURBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV V. 2010. 485^188. p.
