Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Műhely - H. Németh István: Iulia Caproş: Students from Košice at foreign universities before and during the reformation period in the town
Iiilia Caproç: Students from Kosice at foreign Universities... 431 zett kiadások) kielégítésére. A tanulás már ekkor sem volt olcsó, hiszen nem csupán speciális költségek merültek fel, hanem az idegen helyen, az otthoninál jóval költségesebb élet fenntartása is igen magas összegeket emésztett fel. A levelek felületes olvasásakor elsőként a város müveltségfinanszírozó tevékenységét állapíthatnánk meg. Iulia Caproç azonban túlment ezen, és e források, valamint a városi levéltárban található más missilisek, városi jegyzőkönyvek kutatásával kimutatta, hogy a diákok saját, de a város által kezelt örökségükből is kértek pénzt költségeikre, ami arra is ráirányíthatja a magyarországi kutatás figyelmét, hogy a diákok leveleiből nyerhető információkat más források bevonásával kell tovább elemezni. Sajnos a kassai városi levéltár anyagában a 19. század történetszemlélete megtette hatását: a számadáskönyveket mint történetileg hasznosíthatatlan forrást szinte teljes egészében kiselejtezték, így sosem tudjuk meg, hogy a város mecénási tevékenysége milyen mértékű volt, sőt, e források megléte esetén talán további peregrinálókra bukkanhatott volna a szerző. A disszertáció megfelelő források hiányában nem tér ki részletesen arra a mostanság (főként német kutatók által) igen kutatott területre, hogy milyen ismereteket közvetíthettek ezek a diákok. Ezzel szemben igen erőteljes társadalmi aspektusokra figyelmeztet, ami a kutatás legnagyobb magyarországi újdonsága. A forrás- és szakirodalmi adottságok kevés esetben tették lehetővé, hogy az anyakönyvi bejegyzésekből és a levelekből megismert nevek a magyarországi művelődés- vagy várostörténetben elhelyezhető személyekké váljanak. Amennyiben azonban valamilyen levéltári forrás állt a szerző rendelkezésére, azt hasznosította, a peregrinálók egy részénél sikerült további nyomokat találnia, és nagyobbrészt az egykori Magyar Királyság északi területén működő lelkészként, vagy kisebb arányban a városi közigazgatásban tevékenykedő értelmiségiként azonosítania az egykori diákokat. A bemutatott életutak esetében felfigyelhetünk arra, és erre a szerző is helyesen mutatott rá, hogy a legtöbb esetben nem szülőhelyük, az őket finanszírozó város szolgálatába álltak, hanem a régióhoz tartozó más városok, illetve városi funkciókkal rendelkező mezővárosok lelkészeként köszönthetjük őket. A disszertációt egy minden tekintetben példamutató prozopográfiai adattár zárja, amely összesíti azokat az információkat, amelyre a szerző alapozta disszertációját. H. Németh István
