Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Szívós Erika: Terhes örökség: budapest történelmi lakónegyedeinek problémája a Kádár-korszakban a Klauzál tér és környéke példáján
Szívós Erika: Terhes örökség ... 423 történelmi kérdésre természetesen nem egyértelmű a válasz. A pesszimistább értelmezés szerint az államszocialista korszakban végrehajtandó rehabilitáció esetében a rendszer sajátosságai eleve kizárták a magántőke (pl. magánbefektetők) nagyobb arányú részvételét; ezt többek között a tulajdonviszonyok rendezetlensége is meggátolta.41 Ugyanakkor a rendszerváltás előtti és utáni korszakok közötti hasonlóságok érthetőbbé teszik azt, hogy bizonyos kerületekben 1990 után miért folytatódhatott a Kádár-korszakban megkezdett rehabilitáció. (Az viszont, hogy a városfelújítás hol zajlott tovább, és hol szenvedett törést, már nagymértékben múlott a rendszerváltás után megalakuló új kerületi önkormányzatok politikáján, vezetőik hozzáállásán.) Az erzsébetvárosi kísérletnek volt további néhány aspektusa, ami előrevetítette a rendszerváltás utáni városrehabilitációs gyakorlat bizonyos ellentmondásait: elsősorban a rehabilitáció társadalmi hatásaira szeretnék utalni. A tömbrehabilitáció társadalompolitikai oldala a hivatalos verzióban nem egészen úgy festett, mint a gyakorlatban. A hivatalos verzió szerint a küszöbön álló városrehabilitáció szakítást kellett, hogy jelentsen a korábbi várostervezési és városépítési gyakorlattal: az addigi felülről végrehajtott, a lakosság feje fölött zajló városfejlesztéstől eltérően ezúttal a cél az volt, hogy a fővárosi és kerületi vezetés igyekezzen minél inkább figyelembe venni a lakossági szempontokat. A meghirdetett program szerint már az előkészítés során kívánatossá vált a rehabilitáció széles körű társadalmi vitája, amelybe be kellett vonni a lakókat képviselő lakóbizottságokat, a kerületi társadalmi szervezeteket, valamint az ott működő vállalatokat; a későbbiekben is fontos cél maradt a lakosság folyamatos tájékoztatása, a gyakorlati lebonyolítás során pedig a legnagyobb körültekintéssel és méltányossággal kellett megoldani a rehabilitációs területen élők átmeneti vagy végleges kiköltöztetését. Egy 1983. évi kerületi pártbizottsági ülésen egyenesen „nyílt várospolitikáról” beszéltek. Az itt elhangzottak nyilvánvalóvá teszik, hogy a lakosságbarát városfejlesztés addigra hivatalos programmá emelkedett, ami, nem mellékesen, a rendszer legitimációját volt hivatva erősíteni: „Az 1983. évi várospolitikai munka kiemelkedő eredményeket hozott az Erzsébetvárosi Kommunisták Feladattervében megfogalmazott célkitűzések valóra váltásához. Mind a várospolitikai feladatok meghatározásakor, mind a végrehajtás folyamán elsődleges cél volt, hogy kerületünk lakásállományának rossz műszaki állapotával és szociális gondjainkkal kiemelten foglalkozzunk. [...] A kommunisták kezdeményezői voltak, hogy az illetékes állami és társadalmi 41 CSÉFALVAY 1995. 39-40. p. Cséfalvay itt tételesen említi azokat a lehetőségeket, amelyek iránt a magánbefektetők érdeklődhettek.
