Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Argejó Éva: A város titkos bugyrai. Állambiztonsági terek és helyek. Kis titkosszolgálati topográfia, 1945–1953
368 Hatalom és város - Budapest példáján A Lehel utcát, az Ajtósi-Dürer sort és a többi utcát zsúfolásig megtöltötték a nagygyűlésre felvonult dolgozók tömegei (,..)”70 Budapest terei közül a hazánkban tartózkodó, vagy ide látogató szovjet vendégek miatt kiemelkedően fontos szerepe volt a Szabadság téri szovjet emlékműnek és a Citadellának. A szovjet tanácsadók már közvetlenül a háború befejezése után megjelentek, de akkor még csak alkalmilag és rövid ideig tartózkodtak Magyarországon, konkrét kérdések megoldására. Jelenlétükben az 1949-es év hozott fordulatot, mikor is Rákosi Mátyás kérésére 15 tanácsadó érkezett a magyar állambiztonsági szervek segítségére. Ekkortól vált a szovjet tanácsadók alkalmazása rendszeressé, és kiterjedté az állambiztonsági munkában. Részt vettek a koncepciós perek előkészítésében és lefolytatásában is, és ekkortól töltöttek be szovjet tanácsadók az államvédelmi szervek irányításában jelentős szerepet.71 Annak ellenére, hogy a szovjet tanácsadók évekig a XII. kerületi Virányos út- Varázs utca-Mese utca-Napos utca körzetében, az ÁVH villalakásaiban laktak, a nyilvánosság számára szinte egyáltalán nem mutatkoztak meg. A SZEB szovjet tagjai, a szovjet tanácsadók és a hazánkba látogató szovjet delegációk tagjai a róluk készült fotók alapján mindig azt a képzetet keltik az újságolvasóban, mintha csak látogatóban tartózkodnának hazánkban. A képeken legtöbbször magyar vezetők társaságában koszorúznak, vagy várost néznek. Rendszerint a főváros reprezentatív pontjain tűnnek fel, a Gellért-hegyen a Szabadság-szobor tövében, a Várban a Halászbástyán, a belvárosi Szabadság téri szovjet emlékműnél, vagy éppen az Operaháznál, s Budapestet az ő nézőpontjukból, mintegy turistalátványosságként láthatjuk háttérként. 1949 őszén pedig igazi „városnézést” is tettek: Rajk László kivégzését követően az ÁVH vezetői dunai hajókiránduláson vettek részt Bjelkinékkel a kivégzettek kihallgató tisztjei, valamint Farkas Mihály és Kádár János kíséretében.72 A Rákosi-korszakban a vezetők néppel való vegyülésének igazi műfaja a politikai nagygyűlés volt, amelyek helyszínéül nagy múltú munkáskerületek - Csepel, Angyalföld vagy Kőbánya - hatalmas munkástömeget foglalkoztató ipari létesítményei szolgáltak. A nagygyűléseken egyirányú kommunikáció érvényesült, a gyárvezetők formális üdvözlőbeszédét követően a munkások csendben végighallgatták a hozzájuk látogató politikai vezetők szónoklatait, de érdemi párbeszédre nem került sor közöttük. A nagy koncepciós perek idején ugyan tartottak olyan gyűléseket is, ahol a munkások „véleményt” nyilváníthattak az eseményekről, de ezek a hozzászólások többnyire előre betanult, formalizált szövegek voltak. A párt- és állami vezetők mellett az állambiztonsági szer70 Budapest népének búcsúja a felszabadítótól és nagy tanítótól. Szabad Nép, 1953. március 10. 71 BARÁTH 2008. 72 FARKAS 1990. 241. p.
