Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Szécsényi Mihály: A budapesti prostitúció átalakulása az 1960-as években
324 A városok mindennapjai, életvilága környezetében, majd a tágabb közeg előtt is, vállalja a normaszegést.34 Ehhez az aktív, vagy szabados szexuális életen kívül - természetesen amatőrként - az olyan lépésekre is szükség van, mint amikor „a bulizós lányból olyan lány lesz, aki értékes ajándékokat fogad el, baráti alapon, a partnereitől.”35 Mindezeket az elemeket az ismertetett példák meggyőzően mutatták be az 1960-as évek szocialista rendszerében. A prostituálódás másik fontos feltétele a titkosság, amelynek következtében senki nem tud a dologról, akinek a véleménye számítana. Douglast idézve: „a devianciához nélkülözhetetlen a szociális anonimitás. Éppen a társadalmi felelősség hiánya, a mi esetünkben a titkosság - ennek következtében az ész- revétlenség, s ennek következtében a felelősségre vonhatóság hiánya - az, ami általában elősegíti a devianciába való átmenetet azzal, hogy elkerülhetővé teszi a mások általi megszégyenítést.”36 Fontos volt a titkolódzás, a három általunk vizsgált esetben szereplő nők számára is - mert többségük kettős életet élt, volt egy színlelt, szimbolikus életük a családjuk, a munkahelyük számára, a munkáslányé, az adminisztrátoré, a bolti eladóé, és egy valódi, a prostituálté - mert bár döntöttek, még mindig féltek szüleik, környezetük szégyen reakciójától. A folyamat végeredménye - mint a vizsgált esetekben is - az lett, hogy maguk a nők döntöttek önállóan, racionális érvek alapján, és választották, vállalták, többé-kevésbé nekik tetsző életmódként és foglalkozásként a prostitúciót. Valamennyi eset, de különösen Ágnes és társai példája azonban még ezen a személyes döntésen is túlmutatott. A társadalom erkölcsi normáin kívül helyezve magukat nem egyszerűen kettős életet éltek: a családjuk, a munkatársaik és ismerőseik előtt titkolództak, míg az általuk valódinak tartott „munkahelyeiken” deviánsnak minősülő viselkedésüket bátran vállaló nőt játszottak. Sokkal inkább olyan társadalmon kívüli átmeneti helyzetben találták magukat, amelyet Victor Turner liminoidnak, különleges átmeneti helyzetnek, küszöbállapotnak nevezett, és amelyben már nem tartoztak egyetlen normákkal rendelkező közösséghez sem. Ez a modem társadalmakban kialakítható helyzet, állapot, nem azonos a hagyományos közösségek rítusaiban létező liminalitással, amely egy adott közösségben mindenkire nézve kötelező, mindenkire nézve kényszerítő erővel bír és főként nem önkéntes választás kérdése az abban történő részvétel. Amikor prostituáltak kicsiny csapata egymás normaszegő viselkedését elfogadó, azt gyakorló és egymásnak ebben segítő csoportot hoz létre, akkor társadalmon kívüli közösségként ún. communitasként is meghatározható, olyan közösségként, amely saját elképzelései, normái alapján élve és együttmüköd34 Douglas 2001.203. p. 35 Douglas 2001.203. p. 36 DOUGLAS 2001. 203. p.
