Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Szécsényi Mihály: A budapesti prostitúció átalakulása az 1960-as években
318 A városok mindennapjai, életvilága csak a börtönbe vezethetett. A többi meg csupa nyálas gyerek, azért engedték ki őket, hátha megjavulnak. Munkásnő legyen? Reggel a gyárba, onnan haza? Az anyja minden pénzét elveszi, és cserébe nem kap semmit. „Néhány napig tépelődött, akkor döntött. Hirtelen és egyszerűen, mintha másképp nem is történhetne. Ha anyja nem enged egy perc szabadidőt sem, majd szerez az engedélye nélkül.”21 - gondolta magában. „Kicsi eszpresszókat keresett. Tenyérnyi helyiségeket, ahol néhány vendég ül csak, és akik bejönnek, felhajtják a feketéjüket, máris mennek. Ott leült lehetőleg úgy, hogy minden belépő láthassa. Feketét rendelt, cigarettára gyújtott. Figyelő, kissé álmodozó arccal tekintett a belépőkre. Egy-egy férfi azonnal észrevette, nem ment a kávégéphez, hanem leült az egyik asztalhoz. Hamarosan láthatatlan szálak szövődtek köztük.”22 Az első alkalmakkor még a kliensek vitték el különböző helyekre, szobáztatókhoz, amíg megismerte ezeket a lehetőségeket. Letartóztatása után kihallgatója a hatalom számára legveszélyesebbnek tűnő összefüggésre is rákérdezett: „Számunkra nem közömbös, hogy annak a galerinak a tagjaival való további kapcsolatod következtében folytattad-e ezt az életet, vagy nem.”23 Iluska intézetbe került, ahol a többi lány történetei rádöbbentették, hogy „Ő legalább a maga akaratából tette. [...] még örülhet is, mert ő visszamehet a családjához, szüleihez, testvéreihez.”24 A második eset, Gyöngyi története már részben sem irodalmi alkotás. Ügye, pontosabban ügyei - sok más nőhöz hasonlóan - a hatóságok szerint még csak azt a szintet sem érték el, hogy bíróság elé állítsák. A lányra azután figyelt fel Pál László rendőr őrnagy, miután kiderült, hogy három év alatt 22-szer indult ellene szabálysértési eljárás. A szabálysértési eljárásokat viszont sajnos - többnyire - a levéltárak erre hívatott tisztségviselői ítélték kevésbé fontos, ezért megmentésre nem érdemes iratanyagnak, amelyet ki lehetett selejtezni. Pál őrnagy és társai szerencsére - ebben az egy esetben - bőségesen idéztek a Belügyi Szemlében megjelent cikkeikben a Gyöngyi ellen indult eljárások irataiból. Tipikus szituációban, a Baross étteremben tartóztatták le 1967. június 26-án, ahol egy idősebb férfi társaságában üldögélt. Gyöngyi igazolványának bejegyzése szerint Budapest területéről kitiltott személy volt. Őrizetbe vétele után ezért a BRFK (Budapesti Rendőr Főkapitányság) központi ügyeletére szállították, ahol kitiltás megszegése miatt 25 nap elzárásra ítélték, ami ismét újabb szabálysértésnek számított. A lány életét tönkretették, mert bekerült egy ördögi körbe, amelynek lényege, hogy megbélyegzett, kitiltott személyként 21 BALÁZS 1965. 88. p. 22 Balázs 1965. 90. p. 23 BALÁZS 1965. 101 p. 24 BALÁZS 1965. 124. p.
