Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Szécsényi Mihály: A budapesti prostitúció átalakulása az 1960-as években
Szécsényi Mihály: A budapesti prostitúció átalakulása az 1960-as években 313 azokat, a büntetés mellett hasonlóan fontos cél az átnevelés és a reszocializáció. Ebből a szempontból a prostituáltak szétszóródása - ami a reglementáció 1949- es eltörlése és az ezt követő hatósági intézkedések következménye volt - kifejezetten előnyösnek tekinthető - írta Heller. Az egy-egy rendőrkapitányságra eső prostituáltak száma viszonylag kevés, ezért az egyedi elbírálásra és a differenciált intézkedésekre nagyobb az esély és a lehetőség, mint korábban, amikor a prostitúció egy-két budapesti kerületre koncentrálódott. Befejezésül - mintegy mentegetőzésképpen - kifejtette: „ismételten utalunk arra, hogy, bár a szocializmust építő társadalmunk életviszonyai között a prostitúció nem olyan égető probléma, mint ahogyan ez a burzsoá államokban egyre aggasztóbb méretekben jelentkezik, mégis indokolt a prostitúció elleni hatékonyabb fellépés napirendre tűzése.”5 Nem volt ilyen mértéktartó Hontvári Emil rendőr őrnagy, aki válaszában, az 1960-as évek első felének bűnügyi helyzetét értékelve megállapította, „hogy a prostitúció nem egyszerűen meglevő - létező - jelenség, hanem fellendülőben van, és intenzitása növekvő tendenciájú. A megszűnéséről vallott nézetek tévesnek bizonyultak”.6 Álláspontja szerint a „prostituálódásban szerepet játszhat a szülők helytelen nevelési módszere, a korai és túlzott önállóság, a rossz baráti ráhatás, magárahagyottság, a nevelés hiánya is.”7 A gyakorlati tapasztalatok alapján három kategóriába sorolta a fővárosi prostituáltakat. Nem véletlen, hogy a lakást tette kategorizálásának központi elemévé. A szocializmus körülményei között a lakásukat a prostituáltak rendelkezésére bocsátók - az ún. szobáztatók - véleménye szerint jellegzetes és kulcsfontosságú kört alkottak.8 Az első csoportba azok tartoztak, akik nem rendelkeztek saját lakással, munkahellyel és kizárólag prostitúcióból éltek. Ezek a nők megtalálhatóak voltak a pályaudvarokon, a szórakozóhelyeken, a vendéglőkben és környékükön, az utcákon, ligetekben, tereken. Hozzájuk kapcsolódtak a prostitúció erőszakos jelenségei, őket védték a kitartott férfiak, az ún. futtatók, vagy stricik. Ismeretségi körük általában közveszélyes munkakerülőkből, bűnözőkből, alkoholistákból állt. A második kategóriába azokat sorolta, akik rendelkeztek lakással, sőt sokan munkahellyel is. Partnereiket az eszpresszókban, italboltokban, elsősorban szórakozóhelyeken szedték össze. Ezek a nők - sok esetben férjük, partnerük tudtával, vagy anélkül - többnyire lakásukra vitték a férfiakat, esetleg azt pén5 HELLER 1965. 58. p. 6 HONTVÁRI 1965. 65. p. 7 HONTVÁRI 1965. 69. p. 8 HONTVÁRI 1965. 68. p.
