Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Elmélet és historiográfia: a szocialista város elméleti és historiográfiai vitakérdései - Barta Györgyi: A szocialista városfogalom kétféle értelmezése
28 A szocialista város elméleti és histográfiai vitakérdései A bürokratikus koordináció túlsúlya Maradjunk az eddigi legfontosabb példáknál: a lakáshoz jutás, a városi területfelhasználás, a vállalat és a város kapcsolatrendszerének vizsgálatánál! A lakáselosztás rendszerével, társadalmi különbségeket csökkentő és növelő hatásaival igen sokan foglalkoztak már a szocializmus idején is. Komái leírta, hogy a köztulajdonú lakások bérének állami szubvenciója sok esetben eltorzította a kívánt kiegyenlítő, újraelosztó hatást. Mivel a lakások egy része (a falvakban teljesen és városokban is jelentős részben) magántulajdonban volt, így újraelosztás ment végbe azok javára, akik állami lakásban laktak. A tapasztalatok azt mutatták, hogy nem feltétlenül csak az alacsony jövedelműek jutottak állami lakáshoz, hanem nagy arányban a jobban kereső középmagas státusznak, illetve a vezető beosztásúak is. A lakáselosztás így csak kis mértékben csökkentette a társadalmi egyenlőtlenségeket.32 Egy lengyel példa a nagyvállalatok lakás építtető és közvetlen elosztó szerepére hívta fel a figyelmet,33 ami társadalmi megkülönböztetéshez vezetett a lakáshoz jutásban (a nagyvállalatok alkalmazottai előnyben voltak a nők, öregek, egyedülállók és a vállalaton kívüli igénylők kárára). Mivel a lakáspiac nem működött, sajátosan torz és illegális formák alakultak ki a lakáscserékben. Az ingatlanpiac hiánya miatt nem alakult ki racionális városi területhasználat. Az iparvállalatok a város legértékesebb belső területeit használták, szeny- nyezve a város levegőjét. A városi ipar elaprózott, mozaikos területhasználatának megváltoztatása (például Budapesten) az ipar egy tervezett helyre történő áttelepítésével, ipari parkok létrehozásával általában terv maradt (sohasem volt elegendő forrás). Nem sikerült a vállalatokat racionális térhasználatra ösztönözni (az 1970-es évek elején bevezetett telephelyforgalmi és telek-igénybevételi díj is azt jelentette, hogy az állam az egyik zsebéből a másikba tette a pénzét). Az állami lakások fenntartásának megfelelő rendszere nem alakult ki, a lakások elhasználódtak, az épületek lepusztultak, az infrastruktúra végletesen elöregedett. A szocializmusban a régi városok állapota nyomasztóan leromlott, a legolcsóbb építési technológiákkal felépített új városrészekből, városokból pedig hiányzott a szükséges infrastrukturális ellátás egy része. Sivárak, taszí- tóak voltak. A helyi gazdaság és a város között nem alakult ki együttműködés. A vállalatok jelentéktelen mértékű adót fizettek a városnak, a városi vezetés nem volt túlzottan érdekelt a vállalatok városba vonzásában. (A városokban folyamatosan növekedett a munkaerőhiány - ez is a szocialista gazdasági mechanizmus 32 SZELÉNYI-KONRÁD 1971.; KORNA1 1993.; LADÁNYI 2008. 33 DOMANSKI, 1997.; PRAWELSKA-SKRZYPEK, 1988.
