Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Havadi Gergő: Szombathely vendéglátása és szórakozóhelyeinek életvilága a Kádár-rendszerben
284 A városok mindennapjai, életvilága szoba nélkül. A privát fürdőszobás, kétágyas lakosztályért 180 forintot kértek - ami egy nyugati turista számára olcsónak számított, ám egy átlagjövedelmü magyar család nehezen engedhette meg magának. A szálloda bárjában egy párnak egy szolid estére minimum 100-120 forintot kellett fordítania.46 A bár a megkérdezett visszaemlékezők szerint is leginkább az idősebb, magasabb státusú tisztviselők, vezetők és maszek kisiparosok törzshelye lett. A szocializmus mindennapjaiban mind az állami, mind pedig a maszek vendéglők világához számos negatív konnotáció, stigma kapcsolódott, amelyek a mai napig éreztetik hatásukat. A szakmai szempontok háttérbe szorításával az alkalmazottak sokszor a vendégek megkárosításában, gazdasági visszaélések elkövetésében, a vendégkör megfigyelésében és csak kevésbé a vendégek kiszolgálásában jeleskedtek.47 A bárokban és más éjszakai szórakozóhelyeken kulcsszerepet töltöttek be a zenészek. Visszaemlékezéseik ezért is lehetnek fontosak. Mivel közvetlen kapcsolatba kerültek a közönséggel, a belügyi szervek is kiemelt figyelmet fordítottak tevékenységükre.48 A korszakban egy-egy hely közönségének és miliőjének meghatározói, ám az adott közönség, illetve a vendéglő vezetőjének igényeihez alkalmazkodva művészi tevékenységük erősen behatárolt.49 A hivatalosan támogatott idegenforgalom megélénkülése a zenészek számára egyfajta új konjunktúrát jelentett a nappali és az éjszakai vendéglátásban egyaránt.50 „Az éjszakai bárokban azért már inkább az idősebb korosztály volt jelen, tehát akik meg tudták fizetni, mert a bárok, azok drágák voltak, főleg a Claudius [Szombathelyen]. Nem azt mondom, hogy nem voltak ott fiatalok, de mondjuk úgy, hogy amíg a Savaria éttermében előfordultak 16-18 éves csajok, főleg így hétvégén, addig a bárokban azért csak nagyon ritkán. [...] Először is ugye ott voltak az örömlányok. [...] A Claudiusban abban az időben sok pénzt szedtek, akkor [az 1970-es évek végén] egy modemnek számító szálloda volt. Akkortájt négy-öt ilyen szálloda épült így egy füst alatt, főleg a megyeszékhelyeken, 46 Vas Népe, 1969. augusztus 19. 4. p. 47 HAVADI 2006. 325-326. p. 48 Több zenészt rendszerellenesnek ítélt magatartásuk miatt félreállítottak, illetve sokukat megpróbálták államérdekekre hivatkozva beszervezni, és ily módon részükre állandó fellépési lehetőséget biztosítani. Ilyen volt például „Lakatos” M-38962, „Dalos” M-41343, „Gara” M-37332 (ÁBTL). 49 Leginkább az Országos Szórakoztató Központ (OSZK) által kijelölt darabokból választhattak, elsősorban klasszikus műveket, operetteket, népdalokat, műdalokat, jazz sztenderdeket és a hetvenes évektől beat-slágerek adaptációit. 50 A zenészek körében a „vendéglátózás” a mai napig alacsony presztízsértékű, kevésbé művészi, sokkal inkább iparos tevékenyégnek minősül, ami viszont, pláne külföldi szerződés esetén, jól jövedelmező állást jelentett.
