Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Elmélet és historiográfia: a szocialista város elméleti és historiográfiai vitakérdései - Barta Györgyi: A szocialista városfogalom kétféle értelmezése
26 A szocialista város elméleti és histográfiai vitakérdései Feltétlenül meg kell említeni a helyi vállalatok, elsősorban a nagyvállalatok részvételét a helyi hatalomban. A vállalatok, főleg a kiemelt nagyvállalatok, jelentős erőforrások felett rendelkeztek, kiépítették dolgozóik számára az egészségügyi, oktatási, kulturális, sport intézményeket, saját szállodájuk, színházuk volt, alkalmazottaik a vállalat saját szállítóeszközein ingáztak a környező településekről. A nagyvállalatok tehát jelentős funkciókat vettek át a helyi tanácsoktól. Még a közepes méretű vállalatok (a szocializmusban a középméret a 100-5000 alkalmazottat foglalkoztató vállalati kategóriára vonatkozott, a nagyvállalatnál akár több tízezer alkalmazott is dolgozott)30 is - nem kötelező erővel - rendszeresen hozzájárultak pénzzel vagy más javakkal a tanácsok forrásaihoz (cserébe különböző előnyöket kaptak, például néhány tanácsi lakás kiutalási jogát, ami a súlyos lakáshiány idején felmérhetetlen kincs volt). Állítható tehát, hogy a helyi tanácsok ebben a triumvirátusban nemcsak a politikai hatalmat mindvégig képviselő helyi pártbizottságtól, hanem a helyi nagyvállalatoktól is függtek. Vannak olyan vélemények,31 amelyek a politikai hatalmat a helyi nagyvállalatokban látták megtestesülni. Nem kétséges, hogy legitim helyi képviselet hiányában egy kis település egyetlen nagyvállalata valóban monopolhelyzetet élvezett, nemcsak mint egyetlen kenyéradó, hanem mint a helyi szolgáltatások jelentős részének tulajdonosa, sőt, a lakáselosztásban is meghatározó szerepet játszott. Ez volt jellemző az új ipari városokban (de egy-két ipari nagyvállalat, esetleg mezőgazdasági állami gazdaság, termelőszövetkezet minden településen meghatározó szerepet játszott). Tulajdon A városi lakások túlnyomó részét államosították, a lakások nagyobb hányada állami tulajdonban volt a városokban (természetesen voltak más tulajdonformák is: magánkézben, vállalati tulajdonban lévő lakások; a szocializmus későbbi szakaszában épültek szövetkezeti és magánjellegű társasházak is). A városi telek is jobbára állami tulajdonban volt, egy részük ahhoz az állami vállalathoz tartozott, amelyen a vállalat épületei álltak. És ahogy már említettük, a városi gazdaság is döntően állami (minisztériumi vagy tanácsi) tulajdonú vállalatokból állt. 30 SCHWEITZER 1982. 31 KÜHNE 2001.; DOMANSKI 1997.