Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Helyi társadalmak? - Honvári János: Győr. Az alkalmazkodóképesség egy példája az 1960-as évekből
Honvári János: Győr. Az alkalmazkodóképesség egy példája az 1960-as évekből 265 biztatónak tűnt.34 A megyei párt végrehajtó bizottság tagjai elismerték Horváth Edének a gyárban végrehajtott fejlesztések és a piaci lehetőségek kiszélesítése érdekében kifejtett személyes érdemeit. Legfeljebb az emberekkel való rideg bánásmódot kifogásolták. „A Vagongyárban komoly fejlődés van” de meg kell nyerni a dolgozókat, „mert a rideg magatartás fékezi az embereket”. A megyei első titkár itt még elismeréssel szólt a gyárról. A többi hozzászólóhoz hasonlóan ő is azt kérte Horváth Edétől, hogy „az emberekkel emberségesen bánjanak és ne mindig mérgesen”.35 Alig néhány hónappal később, mint derült égből a villámcsapás, kirobbant az a személyes ellentétekkel és hatalmas konfliktusokkal tarkított botrány, amelynek két főszereplője a vagongyár vezérigazgatója és a megyei pártbizottság első titkára lett. A káderhatáskör állítólagos semmibevétele és a megyei pártbizottság gazdaságot irányító szerepének mellőzése körül keletkezett vita 1965-re személyeskedésbe csapott át.36 Horváth Ede (anélkül, hogy erről Lombossal előzetesen beszélt volna) több megyei vezetőnek elpanaszolta, hogy az MSZMP megyei első titkára és a vagongyárban dolgozó felesége a törvénytelenség határát súroló, morálisan mindenképpen elítélendő cselekményeket követ el.37 Erre nézve - minden bizonnyal a vezérigazgató utasítására, de legalábbis 34 A vagongyár a III. ötéves tervben kereken 3 Mrd Ft beruházási lehetőséghez jutott, amelynek több mint 80%-át a motor- és hátsóhíd gyártásának felfuttatására fordítottak. Ez a fejlesztési forrás nagyságrendileg megegyezett a gyár 1965. évi tervezett teljes tenuelési értékével. GYML MPB VB 1. f. 3. cs. 262. őe. Beszámoló a Magyar Vagon- és Gépgyár 1965. évi beruházási munkájának értékeléséről és a III. 5 éves tervben szereplő beruházási célkitűzések előkészítéséről, 1966. március 17. 35 GYML MPB VB 1. f. 3. cs. 231. őe. A Wilhelm Pieck Járműipari Müvek vezérigazgatójának 1965. február 18-i jelentése az 1965. évi terv állásáról és teljesítéséről. 36 Horváth Ede a kompromittáló ügyeket jóval a megtörténtük után, akkor vette elő, amikor a vagongyár műszaki és kereskedelmi igazgatójának személye körül vitába bonyolódott a megyei pártvezetéssel. 37 Horváth Ede szerint Lombosné a gyárból gerendákat hordatott a tihanyi üdülőtelkükre, férje pedig a vagongyártól vásárolt csónakmotorral és az ugyanitt építtetett csónakkal üzletelt, amelynek során a kiadásait többszörösen meghaladó haszonra tett szert. A miniszteri engedéllyel 2000 Ft-ért vásárolt motorcsónakot 20 000 Ft-ért adta el a Vagongyár torna szakosztályának. A Bizományi Áruházon keresztül lebonyolított tranzakció jogi szempontból nem volt kifogásolható, morálisan azonban aggályosnak bizonyult. Széles körben szóbeszéd tárgyát képezte a városban az is, hogy a megye első pártembere saját személygépkocsiját a vagongyárban javíttatta. Lombos rendőrségi vizsgálatot kért maga ellen, amely a helyszíni tapasztalatokra és tanúvallomásokra alapozva megállapította, hogy a kérdéses tihanyi telekre nem vittek semmiféle gerendát. A csónakeladást és a magántulajdonú gépkocsi javítását azonban a megyei első titkár sem tagadta. (MÓL 288. f. 5/373. őe. Az MSZMP KB Párt- és Tömegszervezetek Osztálya jelentése a Politikai Bizottságnak a Győr-Sopron megyei Pártbizottság első titkára Lombos Ferenc elvtárs és a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója Horváth Ede elvtárs között kialakult viszonyról, 1965. augusztus 19.)
