Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Helyi társadalmak? - Gaucsík István: Az iparosítás hatása Vágsellye átalakulására
GAUCSÍK ISTVÁN AZ IPAROSÍTÁS HATÁSA VÁGSELLYE ÁTALAKULÁSÁRA A szocialista városten’ezés egyik példája Dél-Szlovákiában A szocializmus időszakának társadalmi és gazdasági változásai nem hagyták érintetlenül Dél-Szlovákiát sem, amely a 20. század első felében kisvárosi kereskedelmi-pénzügyi központokkal rendelkező, mezőgazdasági termelésre szakosodott régió volt. A század második felében döntő társadalomszerkezeti, gazdasági és demográfiai átalakulásra került sor. Amátyusföldi tájegység egyik központja, Vágsellye, a Duslo Sal’a1 vegyipari üzem felépítésével a legjelentősebb szlovákiai szocialista ipari városok közé sorakozott fel. A vegyipari centrum kialakításának azonban nemcsak gazdasági, szociális, kulturális, hanem urbanisztikai, mentális és etnikai-nemzetiségi következményei is voltak, és máig tartó hatásai vannak. Ez a tanulmány a vágsellyei iparváros példáján keresztül kívánja bemutatni a szlovákiai szocialista gazdaságfejlesztés hatásait, külön tekintettel az urba- nisztikai-városalakítási elképzelésekre, a megvalósult eredményekre és azok hatásaira az épített, illetve a lakókörnyezetre, a szűkebben vett városrendezési elgondolásokra és várostervezési stratégiákra. A szlovákiai iparosítás és a kémiai ipar legfőbb jegyeinek bemutatása megkerülhetetlen, ezért ezekkel röviden foglalkozom. Az új város első lakótelepének kiépítésére és a központi tér formálására külön hangsúlyt fektetek. Az 1970-es és 1980-as években épült modem lakótelepek részletesebb elemzése terjedelmi okoknál fogva túlnő e tanulmány keretein. (1. kép) Korlátok között: szocialista iparosítás Szlovákiában Szlovákia gazdaságában a szocialista iparosítási politikának köszönhetően, miközben a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerőfelesleget ebbe a szektorba irányították, és nagy volumenű tőkebefektetéseket valósítottak meg, 1 A szövegben a ma is közhasználatú Duslo Sal’a megnevezést használom. 1966-ig, az üzem önállósulásáig a pozsonyi Chemické závody Juraja Dimitrova fióküzemeként működött, Dusikáren Sal’a néven. Urbs. magyar várostörténeti évkönyv v. 2010.227-251. p.
