Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Helyi társadalmak? - Laki Ildikó: A szocialista iparvárosok különböző formái. Százhalombatta az iparvárosok sorában
200 Helyi társadalmak? A város 20. és 21. századi fejlesztései az iparra alapozva, de a különféle újítások jegyében alakulnak, ilyennek tekinthető az új ipari szerepek keresése és megtalálása (ipari parkok létrehozása), valamint a különféle kulturális törekvések (Summerfest Fesztivál, Városi Konferencia Központ létrehozása) megvalósulása. A város ipari szerepét megtartva tehát a 21. század modem ipari településeként működik napjainkban, jövőjét azonban számos veszély fenyegeti, amelyekkel a városnak hosszútávon számolnia kell. A település rövid története Százhalombatta nevét a határában elterülő vaskori halmokról kapta. A legkorábbi településre utaló nyomok több mint 5000 évvel ezelőttről, az újkőkorból származnak, de a terület intenzív betelepítésére a Kr. e. 2. évezred folyamán, a bronzkorban került sor. Százhalombatta területén - mivel kedvező fekvése párosult a Duna közelségével, a halászati lehetőségekkel, valamint a jó termőfölddel - már az őskorban letelepedtek az emberek. A paleolitikum embere nagy valószínűséggel a mai Óváros-Téglagyár (Földvár) környékét részesítette előnyben - erre utalnak a különböző történelmi jellegű tárgyak, épített emlékek. A téglagyári telepet, a teli-telepet csak a középső bronzkorban alakították át földvárrá, amelynek nyomai a mai napig láthatóak. A bronzkorban négy kultúra lakói követték egymást, a Nagyrév-, a Vatya-, a Halomsíros- és az umamezős-kultúrák képviselői. A vaskor korai szakaszához, a Hallstatt periódushoz kapcsolhatóak a Földvártól nyugati és dél-nyugati irányban egészen Érdig húzódó halomsírok, az ún. „százhalmok”, amelyek a város elnevezésében is kiemelt szerepet kaptak. Báté okleveles említése azonban csak az 1318-as évekre tehető. A magyarság honfoglalása idején a mai Százhalombatta - ahogy ezt Anonymus is említi - a fejedelmi szállásterülethez tartozott. A terület benépesedése a X. és XI. századra tehető, a római tábor környékén kialakult középkori település Báté falu. Az itt élők helyben talált kövekből, az egykori erődítmény anyagából építették fel templomukat. Eire bizonyíték a Károly Róbert uralkodása idejéből származó említés. A budai káptalan által kiállított iratban Tisza tárnokmester éti (Érd) birtokba iktatásához elrendelt hatáijáráskor e szomszédjának hívták a falut, s tettek említést a bátéi szigetről a Dunán.3 Báté a késő középkorban kettévált: Alsó- és Felsőbátéra. 3 A Dél-Buda környéki kistérség kézikönyve. Budapest, 2003. CEBA Könyvkiadó. 34. p.
