Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Feitl István: A magyar városi "lobbi" : a hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban
Feitl István: A magyar városi „lobbi” 171 nács közvetlen alárendeltségében létrehozta az Országos Építésügyi Hivatalt mint szakértő, valamint az Építészeti Tanácsot mint bíráló szervezetet, amivel ellensúlyt képezett saját minisztériumával szemben. Egyáltalán nem meglepő, hogy Preisich Gábor osztályvezetőként 1955-ben felmorzsolódott a különböző felsőbb szervek őrlőmalmai között, és lemondott állásáról.3 Szirmai Viktória „ Csinált" városok című könyvében ezt a helyzetet így jellemzi: „...a korabeli várostervezés lényegében csak a központi tervcélok lebontására törekszik. Az új városteivekben ugyan olvashatók olyan szempontok, mint a helyi adottságok figyelembevétele, a tájjal való kapcsolat biztosítása, de ezek a gyakorlatban lényegében nem érvényesültek. Már csak azért sem, mert az új települések nem meghatározott helyi érdekek, szükségletek kielégítése érdekében jöttek létre - és nem volt a helyi érdekeket, a lakosság igényeit ösz- szegző, a központi elképzelésekkel, ha kell, polemizáló lokális tervezés; és nem voltak helyi tervezőirodák sem. Az ún. operatív műtermek a központi tervezés - ha úgy tetszik - „operátorai”, helyi képviselői voltak. A korabeli írások igen plasztikusan tükrözik azokat a konfliktusokat, amelyek abból adódtak, hogy az új városok terveit korántsem a helyi viszonyokat ismerő helyi szakemberek, hanem a főváros tervezővállalatainak az új városok élére kinevezett főépítészei végezték. A túlközpontosított tervezés viszonyai között a „helyi” tervezés rendkívül dezorganizált körülmények között folyt.”4 Már 1953 elején készültek reformtervek, de ezek ugyanúgy lekerültek a napirendről, mint a közigazgatási tisztogatási hullám. A központi és a helyi hatalom pozícióinak első, mérsékelt átrendezési kísérlete és gyakorlata Nagy Imre politikájához fűződik. 1954-ben Nagy Imre, a népfrontmozgalom életre keltése mellett, az államigazgatás és a tanácsrendszer átalakításában keresett mozgási lehetőséget.5 Sikerült elérnie, hogy az MDP 1954. május 24-30-a közötti III. kongresszusán önálló napirendi pont keretében hirdethesse meg az államigazgatás, ezen belül a tanácsi rendszer reformját. Maga mögé állította Pongrácz Kálmán fővárosi tanácselnököt, aki felszólalásával Nagy Imre vonalát erősítette, és sokoldalúan ecsetelte az államigazgatás túlzott centralizmusából adódó károkat. Ezt követően meglehetősen gyorsan előkészítették és elfogadták a tanácstörvény módosítását. A városok közül ennek egyetlen nyertese a főváros volt a maga különleges státuszának megteremtésével, ami egyébként a korban szokatlan módon, a törvényhozásban elfogadott módosító indítványként került az 1954. évi X. törvénybe. A törvénymódosítás egyik legfontosabb jellemvonása a végrehajtó bizottságok szerepének erősítése volt. A rendelkezések 3 Preisich 1998. 36. p. 4 SZIRMAI 1988. 106-107. p. 5 sípos 2006.
