Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Város - Emlékezet - Mítoszképzés : Várostörténet és oral history - Juhász Katalin: Rákosi Mátyás Kultúrház – a szocialista kultúra fellegvára
Juhász Katalin: Rákosi Mátyás Kultúrház - a szocialista kultúra fellegvára 115 ban, felhívta a dolgozók és látogatók figyelmét, hogy ők tapasztalhatják ki elsőként „azokat a lehetőségeket, amelyeket a kultúrház az új típusú kommunista ember nevelésében nyújthat”. A lelkes tapssal fogadott beszéd (ez a korabeli ünnepségek kötelező kelléke) után Werlein Ferenc XIII. kerületi elöljáró vette át az angyalföldiek nevében a kultúrházat, majd Láng László, a kerületi Pártbizottság titkára és Heidum Károly sztahanovista vasöntő is felszólalt.42 A megnyitást követő napon a kultúrház első programja 1949 szilveszterének vidám megünneplése volt,43 bár a korabeli szemtanúk szerint még e második, a legutóbbi tervhez képest is tíz nappal elhalasztott ünnepélyes átadásra sem fejeződtek be teljesen a belső építési munkálatok. A fővárosi vezetés valószínűleg azért szervezte meg a legszükségesebb felszerelés beszerzését,44 hogy a megnyitót még abban az évben, vagyis a hároméves terv utolsó napjaiban meg lehessen tartani. Az alábbi visszaemlékezésből kiderül, hogy a környék többségében frissen betelepült lakossága szívügyének is érezte, hogy a ház elkészüljön. Az OTI- telepen nemrég lezárult kiterjedt néprajzi kutatás45 is alátámasztja, hogy mindegyik környékbeli telepen élő lakosságcsoport őslakosainak körében fejlett lokális identitástudat formálódott. A frissen beköltöző, az azonos háztípusokban nagyjából hasonló társadalmi réteghez tartozó családok között igen hamar kialakult a jószomszédi viszony, a szolidaritás, amely a háború viszontagságai között csak még jobban megerősödött. Mindannyian nap mint nap figyelemmel kísérték a folytatódó építkezéseket, különösen a közösségnek szánt építmények esetében. A visszaemlékezések szerint minden OTI-telepi lakos természetesnek tartotta, hogy amivel tudja, segíti a kultúrház befejezését is. Penczi Piroska így írt erről: „Az építéshez segítséget nyújtottak a környék lakói is, így többek között Tyavodáék, Schreiberék, Kunczék, Pencziék, Rattlerék, Pauliszék és hosszasan lehetne folytatni a felsorolást. Az angyalföldi dolgozók tudatosan megérezték, hogy számukra készül itt valami nagyszerű dolog. A környék ifjúsága nem téglajeggyel, hanem szó szerint egy vagy több téglával járult hozzá a 42 Szabad Nép, 1949. december 31. 3. p. 43 A nagyterem tele volt. Körben székeken ültek az anyák és azok a lányok, akiket nem kértek fel. A korabeli divatos slágereket játszó szalonzenekar két hegedűsből, két tangóharmonikás- ból és ritmushangszeresből állt. (Bogár Jánosné közlése) 44 Erdélyi Frigyesné (ERDÉLYI 1969. 84. p.) szerint „a berendezést a Fővárosi Tanács szállította”, de ez ekkor még nem létezett, hiszen az első tanácstörvény 1950-ben lépett életbe és a budapesti városi tanács csak ezt követően, 1950. június 15-én, a budapesti városi kerületi tanácsok pedig 1950. augusztus 15-én kezdték meg működésüket. 45 A 63192. számú,, A telepek társadalma, telepi életmód: városi néprajzi jelenvizsgálat” című OTKA program keretében az ELTE mintegy 30 néprajzos hallgatója végzett terepmunkát az OTI telepen, amely a kutatás egyik fő „laboratóriuma” volt.
