Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Ispán Ágota Lídia: Városi tér és városimázs Leninvárosban
286 Tanulmányok ki, majd a beérkezett pályázati anyagokból Füle Lajos irányításával a Városrendezési Tervező Iroda (VATI) készítette el az újabb általános és részletes rendezési tervet 1964-ben. A szocialista városépítési alapelveknek4 megfelelően a területi szervezés alapját a szomszédsági egységek5 képezték. A négy 10 ezer fős egységben helyet kaptak a körzet igényeit kielégítő különféle kereskedelmi és kulturális létesítmények, valamint közintézmények (bölcsőde, óvoda, általános iskola). A négy szomszédsági egység határolta területen alakították ki a városközpontot a középületekkel (irodaépületek, párt-, tanács-, társadalmi szervek épületei, pénzintézet, kereskedelmi egységek). A városban az elképzelések szerint a többszintes építkezés dominált, mivel így több zöldterület kialakítására nyílott lehetőség. A tervek szerint a 4-5-6 és a 9-10-11 emeletes épületek szabályos elhelyezési formában, míg a nyolc tizenhat emeletes épület sakktábla-szerűen helyezkedett el.6 A terv újvárosi vitájának résztvevői büszkén jelenthették ki: „a szocialista várostípus ideális képe tárul elénk”.7 Az elrendezés ideálisnak tűnt, ha és amennyiben a városlakók a szocialista embertől megkívánt eszményeknek, életmódnak megfelelően kívánták élni életüket. Az alábbiakban sajtófotók és újságcikkek felhasználásával8 az elképzelt és a megvalósult szocialista város és a vele szerves egységet képező ipari komplexumok kömyezetformáló, tájalkotó szerepét vizsgálom elsőként - vagyis azt, hogy miként jelenítette meg a szocialista diskurzus a mezőgazdasági táj indusztriális tájjá változtatását. Majd a város építési üteméből, szigorú funkcionális felosztásából és a lakosság városhasználatából eredő problémákat veszem górcső alá. 4 A szocialista városépítés 1950-es években lefektetett alapelvei a következőképp összegezhetők: övezetesítés; a város egységes kompozíciója; az ipari üzem kiemelt, szinte szakrális jellegű elhelyezése; a városrészek egyenletes minőségben való megépítése, ugyanakkor a főtér monumentális kialakítása; a lakások tömbökbe, szomszédsági egységekbe szervezése. GERMUSKA 2004. 209. p. 5 Az eredetét tekintve amerikai, de az európai és szovjet új városok tervezésekor is általánossá vált szomszédsági egységek rendszerét az ötvenes évektől alkalmazták a hazai várostervezésben. Perényi Imre a szocialista városépítésről írott iránymutató könyvében olyan - méretében a lakótömb és a lakónegyed között elhelyezkedő, 2-5000 főt magában foglaló - funkcionális-szociális egységként határozta meg, amelynek döntő fontosságú közintézménye az általános iskola. Perényi 1952. 49-54. p. A leninvárosi szomszédsági egységek méretükben eltértek az itt meghatározott nagyságtól. 6 Fejlődésünk mérföldkövei. Borsodi Vegyész, 1967. január 26. 6. p. A város nem teljesen ebben a formában valósult meg, a 16 emeletes épületek például nem épültek fel, s az 1980-as évek végéig csupán az első két szomszédsági egység beépítése valósult meg. 7 Elkészült Tiszaszederkény-Ujváros végleges városrendezési tervjavaslata. Borsodi Vegyész, 1964. április 16. 3. p. 8 Az újságcikkek forrása a borsodi iparvárosok (Kazincbarcika, Leninváros és Sajóbábony) számára készített Borsodi Vegyész, valamint a Leninvárosi Krónika. Mindkét hetilapot indulásuktól kezdve, 1964-től 1983-ig, illetve 1983-tól 1991-ig (a város névváltozásáig) tekintettem át. Az újságok képanyaga mellett a Magyar Távirati Irodában és a tiszaújvárosi könyvtár Helytörténeti Gyűjteményében megtalálható leninvárosi vonatkozású képeket vizsgáltam.
