Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái: a szegénység és bűnözés tere Budapesten a 19–20. század fordulóján
Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái 223 zásokra”, azaz a nagyobb területek bejárására többnyire éjszaka vagy éppen az említett kültelkeken került sor). így a budapesti rendőr nem tudta megfelelően ellátni azt a fajta civilizatorikus szerepet, amelyet számos más nagyvárosban betöltött. Egy bostoni rendőr 1895-ös „eseménynaplójának” elemzésekor Alexander von Hoffman például arra a megállapításra jut, hogy az állandóan mozgásban lévő rendőrközeg fontos szereplője volt egy-egy körzet (neighborhood) hétköznapjainak, tevékenysége pedig kevésbé a vagyonvédelem, hanem sokkal inkább a középosztályi normák ellen vétők megregulázása szempontjából volt fontos.79 80 A körzetét járó amerikai rendőr ugyanakkor ki tudott alakítani magának egy informális kapcsolatokon alapuló társadalmi mikrokozmoszt, amely egyszerre volt barátságos egy alapvetően ellenséges környezetben, s ugyanakkor hasznos is a mindennapi rendőri tevékenység ellátásában/1' Budapesten a rendőrök és a lakosság szó szerint „statikus” kapcsolatát a rendőri állomány állandó fluktuációja, valamint a nagyrészt bevándorlókból verbuválódó legénység hiányos helyismerete is tetézte. A budapesti bűnüldöző szervek állapota és városról alkotott mentális térképe tehát egybevág a 20. század elején Budapesten is megjelenő szociális riport által ábrázolt nagyvárosi alvilág képével. Láthattuk, hogy a budapesti szociális riport megfigyelői módszerével egy a nyugati metropoliszok, elsősorban London esetében korábban elterjedt megközelítéssel, a rendőrségi razziák kíséretével élt, ugyanakkor azonban a modern riport teljes eszközkészletét is használta a látottak ábrázolásakor. Egyúttal reményeink szerint arra is sikerült rávilágítani, hogy a városlakó polgárság szegénységről és bűnözésről kialakított képének megértéséhez a szociális problémák topográfiájának vizsgálata is elengedhetetlenül szükséges. ALBERTINI 1996. Albertini 1997. Balla 1909. Hivatkozott irodalom ALBERTINI BÉLA: Tábori Kornél és a szociális fényképezés. Fotóművészet, 39 (1996), 3-4. sz., 92-98. p. ALBERTINI BÉLA: A magyar szociofotó története a kezdetektől a második világháború végéig. Kecskemét, 1997. Magyar Fotográfiai Múzeum. BALLA Jenő: Bűn és nyomor. Leleplezések Budapest rejtelmeiből. Budapest, 1909. Wodianer F. és Fiai. 79 VON Hoffmann 1992. 317. p. Érdekes, hogy amikor 1911-ben New Yorkban megpróbálták bevezetni az egy helyben álló őrszemek Budapesten használatos rendszerét, maguk a rendőrök kezdtek el tiltakozni, arra hivatkozva, hogy egy helyben állva nem tudják elkerülni a velük beszélgetni vágyó gyalogosokat. THALE 2007. 195. p. Vő. PERÉNYI 2006. 28. p. 80 Vö. THALE 2007. 203. p. Ugyanakkor Thaïe azt is hozzáteszi, hogy ez az „idilli” állapot a gépkocsi és a rádió használatával véget ért.
