Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái: a szegénység és bűnözés tere Budapesten a 19–20. század fordulóján
Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái 215 A szociális riportokban ábrázolt „másság” bemutatására előszeretettel használják a szerzők a város föld alatti, „alvilági” helyeit. A Kläger-Drawe szerzőpáros és Max Winter is gyakran merészkedett le a „föld alatti Bécsbe”, hogy bemutassa a csatorna- hálózatban lakó és az itt összegyűjtött szemét eladásából élő hajléktalanokat, de Tábori Kornél is írt a Ferenc József híd alatt lakókról vagy a kőbányai és albertfalvai barlanglakásokban élőkről. Az ábrázolt alakok mindig a nagyvárosi nyomor társadalmának tipikus figurái. Egy részüknek nincs is valódi „polgári” foglalkozása, általában az utcán élnek, és itt keresik kenyerüket - éppen ezért titokzatosak, fenyegetőek a „tisztes polgári, vagy éppen előkelő társadalom” szemében. Mindez magának a nagyvárosnak a sajátosságaiból következik, hiszen - ahogy Tábori Kornél és Székely Vladimir megállapítják - vidéken az „álszemérem” nagyobb, és „a nyomor nem teremt olyan lehetetlen foglalkozásokat, mint a modern Babilonokban”.40 Csakhogy a riporterek az idegen világ megértéséhez éppen a polgári társadalom fogalomkészletét használják, így próbálják közelebb hozni a leginkább szenzációéhes „tisztes” közép- és kispolgárokból álló olvasóközönséget a bemutatott témához. A „bűnözők társadalmát” leíró Balla Jenő szerint a tolvajvilág a „tisztességes társadalom berendezkedése szerint alakul ki”, azaz „a plebs itt is engedelmeskedni tartozik a duxnak”.41 így tehát az ábrázolt idegen életvilágok egyszerre válnak egzotikussá és ismerőssé. A budapesti riport másik jellegzetessége, hogy az „amerikai módra” növekvő város nyomornegyedeinek bejárásakor a riporterek a főváros különleges fejlődési mintájának megfelelően minden egyébtől különbözőként, sajátosan budapestiként írják le a szegények által lakott városi tereket. Tábori Kornél ezt így fogalmazza meg vl bűn és nyomor tanyáiban'. „A magyar főváros nyomora specziális és aránylag nagyobb, mint a párisi vagy a londoni. [...] A Szajna táján, a fortif-oknál vagy a Themse partján, a Whitechapelben találhatunk szánalmas nyomort, - az angyalföldi Zarzetzky-telepen vagy a budai Villányi-úton specziális gazságokra is akadnak, döbbenetes visszaélések sorozatára, hihetetlen fajtájú uzsorára, a humanizmus legborzasztóbb megcsúfolására”.42 A mintát tehát mindig Európa és Amerika legnagyobb metropoliszai jelentik-a riporterek gyakran külföldi statisztikák citálásával támasztják alá érvelésüket -, de a budapesti helyzet mindig más (többnyire rosszabb), mint a londoni, párizsi vagy New York-i. 40 Tábori-Székely 1908. 6. p. 41 BALLA 1909. 52-53. p. 42 Tábori 1911. 697. p.
