Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Majorossy Judit: A polgári térhasználat elemei a késő-középkori Pozsonyban
Majorossy Judit: A polgári térhasználat elemei a késő-középkori Pozsonyban 81 Természetesen ezek az arányszámok nem vetíthetők rá közvetlenül a teljes lakosságra, hiszen a végrendelkezők csupán a társadalom egy - bár Pozsony esetében szerencsére viszonylag szélesebb - szeletét jelentik, de a relatív nagyságrend azért jól látszik. Nyilvánvalóan a sűrűbben lakott belváros Szent Márton plébániájának dominanciája más módon is megnyilvánult, hiszen a város összpolgárságának „mentális terében” betöltött fontos reprezentatív funkciója miatt is jóval hangsúlyosabb szerepe volt.24 Egy adott mikroközeg térszemléletének másik lehetséges megközelítési módja, ha azt elemezzük, hogy a plébániai tagság nézőpontjából a város más egyházi intézményei milyen helyet foglaltak el a végrendelkezők körében. Ennek érdekében megvizsgáltuk a belvárosi plébánia perspektívájából a külvárosi templomok, illetve a külvárosiak szemszögéből a Szent Márton végrendeleti támogatottságát. Mind a pro fabrica25 vagy egyéb tárgyadományok, mind pedig a misealapítvány formájában tett adományok arra utalnak (2/a. ábra), hogy a plébániákat dominánsan saját híveik támogatták, hiszen az ő személyes terük szerves részét képezték (mind világi, mind spirituális értelemben).26 Ugyanakkor az is láthatóvá válik, hogy az egyes plébániák mögött eltérő társadalmi és gazdasági csoportok állnak, és ennek mentén eltérő annak az aránya is, hogy a városi tér hány egyházi intézménye kerül a végrendelkezők adományozási látóterébe. A belvárosiak végrendeletében sokkal inkább szerepeltek a külvárosi plébániák, mint fordítva, illetve fordított esetben is inkább a Szent Lőrinc-plébánia végrendelkezői adományoztak a másik két templom számára. Ugyanez mondható el, ha ebből a szemszögből a város kolostorai számára tett kegyes adományokat elemezzük (2/b. ábra). És bár jóval gyakrabban kombinálták a végrendelkezők saját plébániájukkal valamely - esetleg mindhárom - kolostor támogatását, a sorban leghátul itt is a Szent Mihály-plébániához tartozó végrendelkezők állnak.27 Az ő esetükben a saját egyházukon kívüli bármely más intézmény vagy templom támogatásának aránya meglehetősen alacsony. Általában azokra jellemző ez a magatartás, akik az ide tartozó negyedekben valamilyen városi funkciót töltöttek be (adószedő, tanácsos, hegymester, stb.), illetve az itteni kegyes asszonyok között találunk néhányat, aki a plébánia terén túl is adományozott.28 Úgy tűnik, ez az a plébánia, ahol a szőlőmüvesek csoportja dominál és vélhetően jóval kevesebb a kézművesek és a 24 Erre vonatkozóan ld. elsősorban a művészettörténeti munkákat: MAROSI 1987. 1. köt. 519-520. p.; ZÁRY 1990.; vagy újabban Gótika 2003. 223-236. p.; STEFANOVIÓOVÁ 2004. 25 A pro fabrica típusú adományok kifejtésére ld. Kubinyi 1991/1999. 282-283. p. 26 Különböző adományok időbeli szóródását és mibenlétét több tényező befolyásolta. Ezek részletes elemzését ld. MAJOROSSY 2006. III/l. sz. fejezet. 27 Azon végrendelkezők aránya, akik saját plébániájukon kívül más templomot és valamely (esetleg az összes) kolostort is támogatták 21%, míg azoké, akik plébániájuk mellett csupán valamely (esetleg az összes) kolostornak is tettek kegyes adományt jóval magasabb, 44%. Az adományok részletes elemzését ld. MAJOROSSY 2006. III/2. sz. fejezet. 28 Például Kaspar Fuchs, aki hegymester és tanácsos volt: PT Nr. 808 (1522); Andre Unger, aki valószínűleg külső tanácsos volt: PT Nr. 852 (1523). Katherina, Ambrose Polsterin, a férje adószedő volt: PTNr. 625 (1502); Elizabeth, Hans Wernherin: PTNr. 480 (1480); és a menye: Elizabeth, Hans Wernherin: PT Nr. 869 (1490); Barbara, Andre Ungerlin, a férje szintén adószedő volt: PT Nr. 140 (1450).