Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Majorossy Judit: A polgári térhasználat elemei a késő-középkori Pozsonyban
Majorossy Judit: A polgári térhasználat elemei a késő-középkori Pozsonyban 79 feltevés, miszerint ennek a területnek a lakói is a Szent Lőrinc-plébániához tartoztak volna. Előkerült azonban egy közvetett adat is erre vonatkozóan, amelyből megtudhatjuk, hogy a nagyrészt ebben a negyedben élő tímárok (Ledrer) céholtára igazolhatóan a Szent Lőrinc-templomban volt.19 Érdekes jelenség az egyes belvárosi lakók külvárosi affiliációja. Itt általában olyan esetekkel találkozunk, amikor egyes polgárok korábban külvárosi lakosként költöztek be a falakon belülre. Köztük például több mészáros a Szent Lőrinc negyedben lévő vágóhíd környéki területről került a városkapun belülre, és a Hosszú utca (Lange gasse) Szent Lőrinc-kapuhoz közeli végén, illetve néhány esetben a városháza mögötti téren, az ottani hússzékek mellett vásárolt magának új lakóhelyet, azonban a végrendeletek alapján úgy tűnik, hogy megtartotta korábbi plébániáját. Találunk más foglalkozású polgárokat is, akik a társadalmi felemelkedésükkel (belvárosba való beköltözésükkel) egyidejűleg nem váltottak plébániát. Erre gyakran csupán a második generáció esetén került sor.20 Hasonló a helyzet a Szent Mihály-kapu környékén is, ahol szintén előfordult, hogy egyes polgárok beköltöztek a kapun belülre, sokszor annak közvetlen közelébe anélkül, hogy ez a vallásgyakorlásuk színterében bármilyen változást hozott volna.21 Ezekben az esetekben a plébániai affiliáció nyilvánvalóan erősebbnek tűnik, mint a plébánia terének vonzása, vagyis inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy a plébánia tere az egyén számára létezett, és felülírta az egyébként nyilván konkrétan körülírt plébániahatárokat, amelyek talán ténylegesen egybeestek az adminisztratív /?ar.s-határokkal. Ily módon - természetesen konkrét leírás híján hipotetikusan - megrajzolva a plébániakörzeteket, az ismeretlen hovatartozású végrendelkezők aránya a teljes végrendeleti anyagban 17%-ra csökkenthető,22 vagyis a plébániák egymáshoz viszonyított relatív nagysága is becsülhetővé válik. Munkahipotézisként feltételezve, hogy azok a végrendelkezők, akiknek plébániáját semmilyen módon nem tudtuk megállapítani, nagyjából 19 A tímárok lakóhelyével kapcsolatban lásd Ortvay Tivadar azonosítását az „alter Tabor hinter den Lederern" helyét illetően a Halászok külvárosában. ORTVAY 1892-1903. II/l. köt. 172. p. A céholtár vonatkozásában egy 1512-es adat említi a céholtár javadalmasát: „ hern Caspar Geyern an/ Sand Barbaren altar zu Sand Lorentzen in die ledrer zech". AMB 4.1.3. Satzbuch fol. 105r. 20 Mészárosok például: Hans Eylausemrock (PT Nr. 252); Mathes Behem fleischakher (PT Nr. 694); Ulrich Has hacker (PT Nr. 738). Hasonló jelenséget figyelhetünk meg azonban például: Niklas von Teben (PTNr. 95); Wolfgang Vorster (PTNr. 441); Jakob Römer (PT Nr. 349); Albrecht Gailsam és Mert Gailsam (PTNr. 400, Nr. 473); Hans Fleisch (PTNr. 483); Hans Kranfelder (PTNr. 523); Peter Eisenreich (PT Nr. 609); Pangras Rutenstock (PT Nr. 833); stb. esetében is. Az Aigner-családból a belvárosba költözéssel az első generációt még nem (Ulrich Aigner; PTNr. 521), csupán a másodikat találjuk a Szent Márton-plébánia tagjai között (Hans Aigner; PTNr. 527 és Jakob Aigner; PTNr. 731 illetve fia Jakob; PT Nr. 755). A hivatkozott példáknál a végrendeletek általában a plébánia vonatkozásában tartalmaznak használható utalásokat, a lakóhelyre vonatkozó ismereteink legtöbbször a fentebb említett telekkönyvekből, adójegyzékekböl vagy más forrásokból valók. 21 Michaelgasse-n (északi részén) vagy a Slossergasse-n, például: Michel Grantner (PT Nr. 137); Laurentz Wind (PTNr. 313); Kaspar Raifsneider(PTNr. 336); Hans Schmid schuester (PTNr. 791). 22 Szent Márton-templom: 445 végrendelkező (50,3%); Szent Lőrinc-templom: 149 végrendelkező (16,9%); Szent Mihály-templom: 133 végrendelkező (15,1%); városon kívüli plébánia: 10 végrendelkező (1,1%); ismeretlen: 147 végrendelkező (16,6%).
