Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
438 Recenziók miszerint a városi önkormányzat fokozatos megszűnése a központi, állami hatalom kiterjesztése miatt következett be, egyfajta burkolt modernizáció-kritikaként is felfogható. A szerző által megkonstruált kettős társadalomban mint narratív keretben, amelyben hol az őshonos-tirpák-evangélikus népesség és a bevándorlók, hol a gazdák és az értelmiség közötti érdekkonfliktusok játsszák a központi szerepet, problematikusnak tűnik az evangélikus értelmiség elhelyezése. Ők ugyanis gyakran nem tirpák származásúak, hanem a Felvidékről érkeznek, lelkészek, vagy az 1861-ben felállt evangélikus gimnázium oktatói. Rájuk mintha azért lenne szükség, mintha azért érkeznének a városba, hogy Nyíregyháza újratelepítői leszárma- zottainak érdekeit védjék, azonban mégis a bokortanyákra kiszoruló gazdák által gyanakvással kezelt belvárosi nadrágos emberek közé tartoznak. Ugyan a szerző a források hiányával magyarázza a téma „rövidre zárását”, szerintem hosszabb kifejtést és némi magyarázatot igényelt volna, hogy a 20. század elején az országgyűlési választásokon rendre függetlenségi „fészekének bizonyuló Nyíregyháza választott városvezetése hogyan lehetett a vizsgált időszakban mindvégig kormánypárti többségű. (152-154. p.) Végül a köteten végzett szerkesztési munkálatokra is szeretnék röviden kitérni. A szövegben elfogadható mértékben maradtak elírások, nyomdahibák, annál is inkább sajnálatos, hogy épp a borítóra került egy fölösleges névelő. Az olvasót névmutató segíti a könnyebb tájékozódásban, de néhány esetben a névmutató lehetett volna pontosabb, például az egyik kulcsszereplőt, Szohor Pál nyíregyházi polgármestert névmagyarosítása utáni nevén (Nyíregyházy Pál) is szerepeltetni kellett volna a mutatóban. A bibliográfiában is maradtak hibák, így például Max Weber neve az M betűnél található meg. A szövegben pedig talán egy-két kevésbé elegáns fordulatot (például az olyan germanizmusokat, mint a visszatérően használt „kihangsúlyoz” igét) kigyomlálhatott volna az olvasószerkesztő. Összességében elmondható, hogy Takács Tibor a nyíregyházi helyi városvezető testületet sokrétűen és alaposan bemutató munkájának köszönhetően remek és fontos könyvvel gazdagodott hazai város- és társadalomtörténeti irodalmunk. Mégis az az érzése marad az olvasónak, hogy éppen a kötet címével nem vág egybe a kutatás tárgya. Kétségei maradnak, hogy valóban ők voltak-e, illetve ők voltak-e mind a döntéshozók. Gerhard Péter
