Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
420 Recenziók tizedeken keresztül segítette soktagú, bonyolult szerkezetű családját, pszichopatává váló testvérét és elszegényedett anyját, saját karrierjét is felépítette, és a valamikori pincémő húsz év elteltével egy mulató tulajdonosává vált. Egész életét végigkísérte az illegalitással, az éjszakai élettel való összefonódás, miközben fáradhatatlanul dolgozott és „tett jót” családtagjaival. Egyszerre volt megbecsült, híressé vált és ugyanakkor stigmatizált, lenézett tagja a helyi társadalomnak. A tanulmány végére megértjük, hogy Anna a rue de la République megszemélyesítése: ő az „utca lelke”. Egy olyan mediterrán utcáé, amely a nyomor utcája, a szerencse és szerencsétlenség, a büszkeség és a sötétség helye egyszerre, amely folyton az elismertséget várja, de csak az elítélést kapja. A könyv végén a szerkesztők összegző tanulmányban fogalmazzák meg még egyszer, mi is volt a célja a sokszintű, multidiszciplináris elemzésnek. A léptékváltásokat és a különböző fókuszú vizsgálatokat újfent a rue de la République kezdeti átépítése és a jelenben is tartó rehabilitációja magyarázza. Azért volt szükség visszanyúlni egészen a 19. századig és egy mikro- kömyezet „longue durée-jét” választani a vizsgálat keretéül, hogy a szerzők megbonthassák azt az eszkatológikus megközelítést, amely végigkíséri az utca életét. Eszerint ugyanis az Euroméditerranée projekt nem más, mint az eredeti, másfél évszázaddal ezelőtti terv bukásának következményeképpen kialakult folyamatos hanyatlást eltűntetni próbáló beavatkozás. Ezzel szemben Mazzella és Fournier, valamint szerzőtársaik azt bizonyítják, hogy a hanyatlás-diskurzus ellenére a me de la Répupblique folyamatosan képes volt a megújulásra, mind a lakosság, mind pedig a kereskedelmi élet szempontjából. A Marseille, entre ville et ports három jelentős, a rue de la République kapcsán kialakult sztereotípiát próbál megcáfolni. Egyrészt azt, hogy az utca a marginalizált, kiszorított bevándorlóké volna, másodszor azt, hogy a deklasszá- lódás utcája lenne, végül pedig azt, hogy ez a hely egy „ halott utca ”, ahol a rehabilitációs intézkedésekig semmi nem történhet már. Az Euroméditerranée projekt Franciaország eddigi legnagyobb városrehabilitációs beruházása. A www.euromediterranée.ff honlapon bárki utánanézhet, hogy 1992 - a beavatkozások kezdete - óta mi változott a rue de la République-en. 480 hektáron 6000 lakóházat újítottak fel (ezekből körülbelül 1000 üresen állt), 60 000 m5-en új üzlethelységek nyíltak (többek között olyan nagy márkáké, mint a Monoprix, Célio, Mango stb.), járdákat hoztak rendbe, fákat ültettek, az utca egy részét sétálóutcává alakították át és három villamosmegállót helyeztek el. A projekt végéig, 2012-ig pedig még további 180 millió eurót költenek különböző beruházásokra. A honlapon található fényképek egy rendezett, modem, de egyben idegen és steril utcát mutatnak, amely nyomokban hasonlít már csak a Mazzella és Foumier tanulmánykötetében megragadott városi tájra. Ahhoz, hogy megérthessük, milyen társadalmi és kulturális következményei lettek, lehetnek az utca felújításának, folytatni kellene az öt évvel ezelőtt lezárt kutatást. A Marseille, entre ville et ports, amely a Les destins de la rue de la République (A Köztársaság útjának sorsai) alcímet viseli, mementót állított egy elhanyagolt, marginalizált, de mégis élő, dinamikus utca másfél évszázadának. Ebben az időszakban az utca mindvégig az újonnan érkező, még nem integrálódott elemek, illetve a város fő sodrásából már kiszorultak lakóhelye volt. Hogy milyen lesz az utca sorsa egy ilyen nagymérvű, radikális beavatkozás nyomán — ehhez lenne izgalmas olvasmány a könyv második része. Mi, magyar olvasók pedig különösen sokat okulhatnánk a marseille-i példából, összehasonlítva azt Budapest főváros VIII. és IX. kerületének rehabilitációs projektjeivel. György Eszter
