Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
Marseille, entre ville et ports. Les destins de la rue de la République Szerk. FOURNIER, PIERRE - MAZZELLA, SYLVIE Paris, 2004. Editions La Découverte. 314 p. Bizarr hangulatot áraszt az utca, a véletlenül odatévedő idegen talán nem is érti, mit lát. „Pári- zsias” nagypolgári épületeket, díszes homlokzatokat, amelyek olcsó boltokat, lerobbant lakásokat rejtenek. Passzázsokkal, elegáns balkonokkal megépített házakat, amelyekből egy-egy talán már üres is, a kikötőre néző ablakait bedeszkázták az évek során. Az haussmanni nagyszabású utcaképbe koszos járda, régen bezárt kávéházak és a lepattogzó vakolat zavar bele. Marseille egyik legjelentősebb sugárútján járunk, a rue de la République-en, azaz a Köztársaság útján. A Pierre Fournier és Sylvie Mazzella szerkesztésében 2004-ben megjelent tanulmánykötet ezt a paradoxonokkal teli, kettős arcú utcát veszi górcső alá, hogy annak történeti, szociológiai és antropológiai vizsgálatával közelebb jusson az imént vázolt bizarr hangulat megértéséhez. Izgalmas, szokatlan kísérletről olvashatunk tehát: az interdiszciplinaritásukat végig hangsúlyozó szerzők (politológusok, szociológusok, történészek és antropológusok) egy utcán, vagyis egy mikrokörnyezeten keresztül próbálnak olyan következtéseket levonni, amelyek már nem csak a lokális térben, hanem globálisan is - akár Marseille-t, akár más nagyvárost véve makrokörnyezetül - érvényesek lehetnek. A kötet két szerkesztője, akik mindketten szociológusok az Aix-en-Provence-i LAMES-en - Le Laboratoire Méditerranéen de Sociologie -, a Provence-i Egyetem Szociológia Tanszékének kutatóközpontjában, bevezetőjükben izgalmas hipotézist fogalmaznak meg a me de la République kutatásának lehetőségeiről. Megkerülve a monografikus igényű és az összehasonlító jellegű munkák korlátáit, a szerzők Marcel Roncayolo metaforikus kijelentését veszik alapul, miszerint a vizsgált marseille-i utca egy „két világháború közötti lakótelep-együttes”.* Bár a hasonlat nyilvánvaló módon sok helyen sántít, az haussmanni épületekből álló utca annyiban mégis tekinthető analógnak a ’60-as évek paneljeivel, hogy mindkettőnek egy befektetője volt, homogén ingatlanparkjának egy tulajdonosa, végezetül pedig egybehangzóan rossz, stigmatizáló megítélés övezte őket. A lakótelepekkel ellentétben azonban a marseille-i sugárút heterogén lakosságával nagyfokú társadalmi keveredést idéz elő, és a tanulmánykötet célja éppen az, hogy ezt a komplexitást tegye egy ambiciózus, sokszintü és megértő vizsgálódás tárgyává. A könyv kutatási tárgya, az utca maga kínálja vizsgálatának időbeli behatárolását: két fontos városrendezési beavatkozás eredménye az, amilyennek ma a me de la République-et látjuk. A sugárutat 1862 és 1867 között építették a 2. köztársaság alatt, amikor Marseille lakossága ugrásszerűen megnövekedett. Az akkori, Haussmann báró irányítása alatt folyó építkezések legfontosabb urbanisztikai célja a városközpont és a sugárút közelében fekvő szegényebb negyedek kikötővel való összekötése volt. Azonban a nagyszabású terv és az elegáns kivitelezés hamarosan és nem várt módon megbukni látszott: a jó minőségű, nagyvárosi atmoszférát idéző lakásokat nehézkesen adták bérbe vagy el, az utca csak 1880-ra telt meg. Több mint egy évszázaddal később, 1995-től új projekt vette kezdetét: az Euroméditerranée - Franciaország eddigi legdrágább és legnagyobb városrehabilitációs programja. A több mint 10 éve folyó városrendezés Marseille hat negyedének megújítását tűzte ki célul, amelyből az egyik a me de la * RONCAYOLO, Marcel: Urbanités marseillaises. EHESS Marseille, 1993. február 13. Előadás. Urbs. magyar várostörténeti évkönyv ív. 2009.417^120. P.
