Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
412 Recenziók Kik játszottak meghatározó szerepet a zöldterületek létrehozásában, illetve használatában? A kérdés megválaszolása során érdekes perspektívát kínál a nemek szerepének vizsgálata. Nem csupán kezdeményezőik, valamint létrehozóik személye szempontjából volt ez fontos (ld. pl. a női aktivisták szerepét a londoni commons védelmében, valamint a stockholmi zöldterületek kialakítása során), hanem a kertvárosok elgondolásában és kialakításának módjában, hiszen a hagyományos társadalmi és családon belüli szerepköröket is tükrözték. Mindemellett meghatározó szerepet játszottak az elsősorban a gazdasági érdekcsoportokkal szorosan összefonódó városi politikusok és szakemberek, Stockholmban és Helsinkiben már-már a modemitás prófétáiként tisztelt építészek, akik nemzetközi kapcsolataik, ezáltal széleskörű tájékozottságuk hatására koruk meghatározó városépítészeti eszmeáramlatait kívánták a gyakorlatban is megvalósítani. A Londonban már a 19. században a közösségi zöldterületekért (commons) vívott küzdelemben életre hívott és megerősödött önkéntes társaságok a nem kormányzati szervezetek mellett a 20. század folyamán is nagy jelentőséggel bírtak. A városi hatóságok, valamint a civil szervezetek által megfogalmazott irányelvek azonban sok esetben nem esnek egybe a helyi lakosok által létrehozott társaságok célkitűzéseivel. Mindemellett a zöldterületek használatának módjában meghatározó szerepet játszik használóik társadalmi hovatartozása mellett a szezonalitás is. A kötet számos erénye és eredetisége mellett sem szabad figyelmen kívül hagynunk néhány kisebb hiányosságát. Szerkesztési problémaként merül fel, hogy a lábjegyzetekben, de esetenként a főszövegben is, néhány ritka példától eltekintve (199., 204., 235. p.) elmarad a nem angol nyelven megjelent (finn, svéd, orosz) müvek címének angolul való feltüntetése, ami pedig a további kutatáshoz, tájékozódáshoz nyújtana segítséget. A lábjegyzetekben az első említéskor vagy a kötet végén egy összefoglaló, tematikus bibliográfia szerepeltetésével, s a címek fordításának feltüntetésével mindez megoldható lett volna. Hasonló témák feldolgozása során rendkívül fontos a földrajzi viszonyok érzékletes bemutatása. Elsősorban nyomdatechnikai okok, a fekete-fehér közlés és a méret miatt nem minden esetben könnyen megoldható a térképek, ábrák megfelelő megjelenítése, s így ezek értelmezése sokszor nehézkes. Helsinki zöldterületeinek változását és megoszlását az 1850-es, 1900-as, 1940-es és 1980-as állapot alapján érzékletesen bemutató, hatalmas háttérmunkával elkészített színvonalas térképvázlatokon a parkok, kertek, valamint temetők területváltozásai, arányai valóban jól nyomon követhetők, viszont a többi feltüntetett adat esetében az ábra jelei többé-kevésbé nehezen értelmezhetők. (176., 179., 181. és 185. p.) Ugyancsak nehezen áttekinthető Stockholm 1885-ös illetve 1938^10-es térképe, valamint a Szentpétervár/Leningrád 1939-es állapotát bemutató térképvázlat (264. p.), míg a város zöldterületeinek 20. század végi helyzetképét bemutató, az egyes parkokat, kerteket, temetőkerteket számmal és névvel feltüntető térképvázlat valóban jól értelmezhető. (266. p.) A kötet nem csupán hiánypótló szerepet tölt be, de egyben alapműként szolgál a városi zöldterületek tanulmányozásához és további, művelődés- és társadalomtörténeti, várospolitikai és környezetvédelmi szempontokat is előtérbe helyező feltárásához. Amint arra a bevezető tanulmány szerzői is felhívják figyelmünket (29. p.), Európa más régióinak hasonló szempontú vizsgálata, valamint a kevéssé ismert zöldterület-típusok (temetőkertek, sportpályák stb.) kutatása további távlatokat nyithat. Rendkívül érdekfeszítő lenne a közép-európai városok hasonló megközelítésű, hosszú időtávot felölelő, összehasonlító vizsgálata az interdiszciplináris város- és kömyezettörténeti kutatások szempontjából, amelynek tanulságai nyomán véghezvitt változások pozitív hatásait remélhetőleg eme városok mai lakó is érezhetik majd. Magyar Erzsébet
