Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
394 Recenziók elhatárolódásokat a nyílások és a határok határozzák meg. Ez a jellegzetesség még a terek kiterjedésénél, méreténél is döntőbb a számára. Ebből következik Ungers azon megközelítése, miszerint a város tulajdonképpen egy nagy ház, a ház struktúrájában a város struktúrája is benne rejlik, csak a dimenziók lesznek mások. „A falak, támasztékok, oszlopok [...] helyére a város esetében a zárt házsorok, a szabadon álló házak és az összefüggő tömbök lépnek.” Joachim Schlör egy egészen más közegbe vezeti az olvasót, számára a fő kérdés úgy hangzik, hogy a vallások, illetve a vallási közösségek miként járulnak hozzá a tér „rendjének” kialakulásához. A különböző vallásos gyakorlatok hogyan hatnak ki a térre, s ezeket a térbeli akciókat miként észlelik ugyanazon tér - adott esetben nem vallásos - használói? A vallási konnotációval rendelkező terek mellett (templomok, zsinagógák stb.) érdekesek azok az esetek, amikor a vallásos gyakorlatok nem ezekhez az épületekhez kötődnek, hanem „mobilak” lesznek, amit többek között a körmenetek vagy épp a város terében mozgó hittérítők példázhatnak. Schlör a zsidó eruv jelenségét elemzi. Az eruv kerítést, határt jelent, s része annak a rituális gyakorlatnak, amely a hívők számára megtiltja szombaton a munkát, többek között a tárgyaknak a privát szférából a nyilvánosba való hordozását. E törvény betartása, de a mindennapi élet működése érdekében is a város terében határokat jelöltek ki. Az általuk képzett „udvar” a lakások privát terének megfelelve lehetővé tette a tilalom feloldását, s egyúttal megkérdőjelezte a város rendjét. Ludger Schwarte tanulmányának homlokterében a megépített rendként értelmezett város politikai dimenziói állnak. A szerző építészeti modellek elemzése révén mutat rá, hogy a tervezhetőséggel kapcsolatos építészeti felfogások a várost egyúttal a hatalom, az uralom terepévé tették. Éppen ezért tartja fontosnak és szorgalmazza is, hogy elbúcsúzzunk végre attól az eszté- tizáló felfogástól, amely az építészetben nem lát mást, mint a térbeli rend megtervezésének és megvalósításának eszközét, s egyfajta uralmi technikává degradálja azt. Kinek a nyelvét is beszéli az építészet? Kinek is épít az építészet? Centrális jelentőségű kérdései ezek a tanulmánynak, amelyek az emberek nélkül elképzelt ideális városok, a gyarmatosított vidékekre rákény- szerített városmodelleket éppúgy eszünkbe juttathatják, mint a szocializmus új városait. A Mediális reprezentáció című ötödik részben öt olyan tanulmányt olvashatunk, amelyek a várossal kapcsolatos elképzeléseket és ábrázolásokat tárgyalják. Tanja Michalsky Nápoly kora újkori ábrázolásait például véve állapítja meg, hogy a térképek, miközben ábrázolható egységgé alakítják a várost, nemcsak leképezik a tereket, hanem létre is hozzák azokat. Kevin Lynch mentális térkép-teóriájára hivatkozva a szerző megállapítja, hogy a megélt városi tér a kartografált várossal szinte sohasem esik egybe. A történeti térképek, a légifelvételek, de az emlékezet alapján megrajzolt városvázlatok mindig más és más városi tereket konstruálnak, amelyek ugyan sok mindent elárulnak az adott városról, de az ábrázolás mikéntje révén a városról folytatott gondolkodást, a város (ön)értelmezését is kifejezésre juttatják. A szerző Nápoly korai térképei és leírásai alapján foglalkozik egyrészt a várostérképek történetiségének és az általuk reprezentált tudásmodellek kérdésével, másrészt rákérdez, hogy a térképek, képek és szövegek mennyiben tükrözik keletkezési idejük történeti valóságát. Markus Bauer a város és a média szoros kapcsolatát elemzi a 19. század végén. Az urbanizáció felgyorsulása, a nagyvárosok létrejötte szoros összefüggést mutat a különböző médiumok kifejlődésével: a nagyvárosi élet leírása és értelmezése a könyv, a sajtó, a képek, a levelek, később a film csatornáin keresztül zajlik. Bauer egy nagyon speciális példát választ a városi tér eme mediális konstrukciójának szemléltetésére. Czemowitz, az I. világháború végéig az Osztrák-Magyar Monarchiához (jelenleg Ukrajnához) tartozó kisváros a Fellner és Helmer osztrák építésziroda által épített színházépületéről készített képeslap-ábrázolásait veszi szemügyre. Ér-
