Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Műhely - Szívós Erika: Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és a lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
Szívós Erika: Terra recognita vagy terra incognita? 337 zők a mai lakásépítési gyakorlat visszásságait elemzik. Cséfalvay, Csizmady, Körner és Nagy egyfajta közös látleletét adja annak a problémahalmaznak, amely az állami lakáspolitika hiányosságaiból, az érvényes jogszabályok káros hatásaiból, az építtetők attitűdjeiből, az önkormányzat-finanszírozás és a helyi ingatlanpolitika anomáliáiból, a lakást vásárló magyar lakosság anyagi helyzetéből és még számos más tényezőből tevődik össze. Ez a problémahalmaz megérdemli, hogy az ismertetés végén külön teret szenteljünk neki. Lakótelep és lakópark múltja, jelene és jövője három monográfia tükrében Csizmady Adrienne könyvében oly módon hasonlítja össze a két lakótelepformát, hogy a könyv első felét a mai budapesti lakótelepek, második felét pedig a fővárosi lakóparkok városszociológiai vizsgálatának szenteli. A lakótelepekről szóló első rész tulajdonképpen a szerző korábbi, A lakótelep című munkájának folytatása. Csizmady célja az, hogy korábbi kutatását hasonló módszerekkel folytatva képet adjon a lakótelepek helyzetének, megítélésének 2000 utáni alakulásáról, az ezredforduló utáni budapesti lakótelepeken élő lakosság szociológiai jellemzőiről és a lakóhelyhez való viszonyáról. Forrásai közül a legfontosabbak a kérdőíves felmérések, a népszámlálási adatok, valamint a lakókkal, illetve a beruházókkal készített interjúk. Az egyes lakótelepek, illetve lakóparkok presztízsének, ingatlanpiaci helyzetének alakulását az illetékhivatal által közölt helyi négyzetméterárak, valamint ingatlanforgalmazással foglalkozó cégek adatainak segítségével ragadja meg. A kutatás során létrehozott és értelmezett adatbázisba 115 budapesti lakótelep és 289 lakópark került be. Utóbbi kategória tartalmazza a nagyobb (legalább 70 lakásos) „ház”, „udvar”, „residence” stb. utónevű, új építésű társasház-komplexumokat is. Csizmady egyik fő kiinduló kérdése az, hogy kell-e tartani az államszocializmus korszakában épült lakótelepek slumosodásától. Az ezzel összefüggő részkérdéseket a szerző mintegy nyitott kérdésként fogalmazza meg. A fejezetcímek is ezt tükrözik, s gyakran ekképp hangzanak: Elöregedés? Státuscsökkenés? Szociális problémák? stb. Csizmady tulajdonképpen nem tesz mást, mint tudományága alapvető elvárásait követi és érvényesíti. Hipotetikus kérdéseket fogalmaz meg, amelyekre végül a statisztikai eredményektől függően igenlő vagy tagadó válaszokat ad. Mégis, amikor az empirikus vizsgálat eredményeivel szembesíti a lakótelepekről a közvéleményben élő, gyakran negatív sztereotípiákat, tévhitek sora dől meg. A lakótelepek mai státusza, megítélése tükröződik egyrészt az ingatlanpiaci árakban, másrészt az ott lakóknak a telepről alkotott véleményében. Közvetettebb módon mutatja egy-egy lakótelep kedveltségét az, hogy kik és honnan költöznek ma lakótelepre. A „honnan” Csizmady kategorizálása szerint aztjelenti, hogy milyen jellegű városrészből érkeztek azok, akik a 2000-es évek első felében lakótelepen vásároltak maguknak lakást. E ponton máris meglepetésekkel szembesül az olvasó. „A közvéle
