Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - N. Kovács Tímea: "Lakni tanulni", avagy hogyan született meg az Uránváros(i)?
N. KOVÁCS TÍMEA „LAKNI TANULNI”, AVAGY HOGYAN SZÜLETETT MEG AZ URÁNVÁROS(I)? Egy város tele van történetekkel. Vannak olyanok, amelyek kihagyhatatlanok az útikönyvekből, s minden reprezentatív albumban szinte kötelező módon meg kell, hogy jelenjenek. Vannak azonban olyan várostörténetek, amelyek mára elfelejtődtek, lassan kitörlődnek, átíródnak, peremre szorulnak, s már nem játszanak szerepet a város nagybetűs történelmében, vagy épp a sokat csiszolgatott városi imázsban. Az először Nyugati városrésznek, majd Uj-Mecsekaljának „kényszerkeresztelt” pécsi Uránváros története ilyen: mára már épp úgy megkopott, mint maga a városrész. „Mára az Uránváros egy lepusztult, elöregedett városrésszé vált. Tulajdonképpen majdnem azt mondanám, hogy egy elfektető. Elöregedő városrész, és lepusztul minden. Számomra a legnagyobb bánat, hogy az egész város olyan, mintha nem lenne gazdája”- így jellemezte 2006 őszén egy szinte a kezdetektől ott élő lakos1 az Uránvárost, a városrészt, amelyet az 1960-as években Magyarország legmodernebb lakótelepének neveztek, s ahová a világűrt meghódító Jurij Gagarint is büszkén elvezették. Ahol Pécs legnagyobb áruházát, az első kísérleti paneleket és a város (egy ideig) legmagasabb lakóházát megépítették. Ez az Uránváros, amely egykor a szocialista modernitás fellegvára volt, ma már Pécs egyik szimbolikus peremvidéke. Elhanyagolt s elfelejtett, akár a története. Ez a tanulmány ezt a történetet szeretné feleleveníteni, s vele láthatóvá kíván tenni egy korszakot, annak a városra vonatkozó eszméit s a korabeli városlakók hétköznapjait. „Nagyváros születik” Ezzel a címmel jelentette meg az író, Tüskés Tibor 1975-ben Pécsről készített esszé- isztikus, szépirodalmi és szociológiai eszközöket egyaránt alkalmazó „városszociográfiai kísérletét” a Magyarország felfedezése című sorozatban.2 A kötet elsősorban a pécsi városfejlődés, a helyi sajátosságok, az ún. „pécsiség” bemutatására vállalkozik, s arra keresi a választ, hogy miért tekinthető a város mintavárosnak, példaképnek - „Számos város (...) a jövőjét keresi abban a fejlődési fokban, ami itt már a város rnúlt1 Faltis Róbert: Mára az Uránváros egy elfektető lett. In: HALLING-N. KOVÁCS-TlRRI 2008. 82. p. 2 Tüskés 1975. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV IV. 2009. 309-318. p.
