Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Nagy Ágnes: A lakásügy: magánügy és közügy határa a népi demokrácia kezdetén
282 Tanulmányok Siposék elképzelése arról, hogy a lakás tere minden körülmények között nyitott a politika felé, mindenesetre nem igazolódott. Ami Stolnickinét egy ideig védelmezte, az éppen a lakás magántér-jellegéből adódott: csak az volt jelen a vitánál, aki a lakásban lakott. Igaz, ez a tény csak a Népbíróság állásfoglalásával együtt volt elégséges ahhoz, hogy megvédje. Ezen állásfoglalás szerint ugyanis a lakásban élőknek közvetlen érdeke fűződik a lakáshoz, következésképpen nem tanúskodhatnak ellene. Az első perben a népbíróság egyértelműen elutasította, hogy egy állampolgár hétköznapi érdekeit politikai vádaskodás útján érvényesíthesse. Az ítélet indoklásában ugyanis az szerepelt, hogy „a tanúk oly nagymértékben elfogultak és oly nagy anyagi érdekük fűződik ahhoz, hogy a vallomásuk alapján a vádlottat a népbíróság bűnösnek mondja ki és megbüntesse, hogy egyéb terhelő adat hiányában a népbíróság különtanácsa a vallomásukat - bár arra őket megeskette, nem fogadta el bizonyítékul.”47 A magántér és a magánérdek nem volt azonosítható a köz terével és a közérdekkel, s az államhatalom politikai büntető intézménye világos határt húzott a kettő között. Ezen a ponton kapott döntő szerepet a másik tényező: a közvetlen környezet, a bérház lakóközössége éppúgy ennek a magántérnek a határait őrizte: nem volt hajlandó a viszály aktív résztvevőjévé válni. A második perben a vád maga semmit nem változott, keletkezésének körülményei viszont gyökeresen átalakultak. A vád alapját képező incidens ugyanis egy határvonalon játszódott le: abban az intervallumban, amikor a lakás magántere a hatósági kiutalás rendjében a kiutalás, illetve bérlőbehelyezés pillanatában megnyílt a köz előtt, és határai átmenetileg átjárhatóvá váltak. A vád ebben az intervallumban tanúk jelenlétére támaszkodhatott. A jelenlévők kiléte és száma pedig-a Néphadsereg hét, vagy talán nyolc fős „küldöttsége” - nem hagyott kétséget afelől, hogy végeredményben kié is a jog és az igazság a „népi demokráciá”-ban (6. táblázat). 6. táblázat. A Stolnickiné elleni második népbírósági perben ellene tanúskodó személyek (1948) Név Értesítési cím Munkahely Nagy István XI. kér. Bartók Béla út 24-26. Zalka Máté laktanya Néphadsereg Kriston István XI. kér. Bartók Béla út 24-26. Zalka Máté laktanya Néphadsereg Bereczky Imre XI. kér. Bartók Béla út 24-26. Zalka Máté laktanya Néphadsereg özv. Sipos Mihályné VIII. József krt. 55-57. III/13. KATPOL Hapek Jenőné Vili. József krt. 55-57. III/13. KATPOL dr. Rácz Gyuláné VIII. József krt. 55-57. házmegbízott 47 BFL VII.5.e 3323/1950. Népbírósági ítélet, 1948. március 30.
