Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Nagy Ágnes: A lakásügy: magánügy és közügy határa a népi demokrácia kezdetén
276 Tanulmányok csak hogy szomszédsági kapcsolatokat nem tudtak kiépíteni, de Stolnickinéval való konfliktusuk is a lakás terében rekedt. Ez igen hátrányos volt rájuk nézve, s nem véletlen, hogy ezt a motívumot is Stolnickiné ellen igyekeztek fordítani, annak tudatos magatartásaként jelenítve azt meg: „A megjegyzéseit mikor megteszi nagyon egy óvatos, mert ő a lakáson kívül nem tesz megjegyzést csak mindég a lakásban.”;34 avagy: „Erre tanú csak egyedül édesanyám, tekintve, hogy mindezek a dolgok csak a lakásban zajlottak le.”35 Ezzel magyarázható, hogy amikor már úgy tűnt, a vita minden fórum előtt Stolnickiné javára dől el, nem a lakóhelyükhöz, hanem a munkahelyükhöz kötődő kapcsolatot mozgósítva léptek fel. A második népbírósági perben, a bérház lakóközösségén kívüli tanúkra támaszkodva, ugyanazon vádkonstrukcióval immár hatékonyan tudtak támadni. A lakásügy mint a „reakció” elleni harc színtere Siposék a hatósági lakáskiutalási rendszer alapvető logikájából következő magatartással próbálkoztak. Azzal a lehetőséggel éltek, amely ebben a rendszerben az egyénnek mint állampolgárnak a közérdek nevében való fellépése előtt nyílt meg. Hacsak nem helyezte valaki magát a rendszer logikáján kívülre, a közérdeket meghatározó diskurzuson belül kellett saját helyét megtalálnia. A legegyszerűbb és látszólag legártatlanabb módja annak, hogy valaki saját egyéni érdekét a köz érdeke gyanánt jelenítse meg az volt, ha a lakásügyi vitában azt hangoztatta: lakáshoz juttatása a közérdeket szolgálja. Ez az érvelési mód bukkan fel a Pázmány Péter Tudományegyetem klinikai könyvtárosának lakáskiutalási kérelmében is, a következő formában: „talán nekem indokoltabb lenne az egész napi komoly munka után, melyet a közért fejtek ki és egyedül minden segítség nélkül 2 gyermeket nevelek a hazának[,] megfelelő otthon”.36 A közérdeket szolgáló közalkalmazott lakáshoz való jogának elgondolását maradéktalan formában a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek tisztviselője fogalmazta meg: „Meg kell jegyeznem, hogy a 6000/1948. Korm. rendelet, mint közalkalmazottnak minden más igénylővel szemben a lakásra elsőbbséget biztosít [...]. Amennyiben az Elöljáróságnak, - feltéve, de meg nem engedve, — a végleges döntés elhalasztásával netalán az lenne a szándéka, hogy a lakást esetleg más részére vegye igénybe, úgy ezzel a közérdek ellen is súlyosan vétene, mert mint közalkalmazottnak egyébként is jogos az igényem arra, hogy felelősségteljes munkám érdekében lakással rendelkezzem, s mi sem természetesebb, hogy az a lakás, amelyet közel egy év után sikerült felkutat34 BFL VII.5.e 3323/1950. Özv. Sipos Mihályné rendőrségi tanúvallomása, 1946. június 22. 35 BFL VII.5.e 3323/1950. Hapek Jenőné rendőrségi tanúvallomása, 1946. június 19. 36 BFL IV. 1480.e 89.016/1949. Özv. dr. Kardos Gyuláné hadiözvegy lakáskérelme, 1949. december 12.
