Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Nagy Ágnes: A lakásügy: magánügy és közügy határa a népi demokrácia kezdetén
266 Tanulmányok konyhát használta, s a háztulajdonos III/l 1. szám alatti lakásában talált átmeneti otthonra lakásának részleges helyreállításáig. Konyhahasználata az albérletbe adással együtt is változatlanul fennmaradt. Ebben a helyzetben akkor következett be változás, amikor 1946. március 1-jével a lakás konyha melletti, udvari szobája a háztulajdonos által végeztetett helyreállítás eredményeként ismét lakhatóvá vált. Özv. Stolnickiné, aki a III/11. szám alatti ideiglenes szállását így kénytelen volt elhagyni, mégsem tudta használatba venni a szobát, ugyanis azt meglepetésére a konyhából és a cselédszobából álló albérleti lakrészből tovább terjeszkedő Siposék foglalták el, akik arra egyúttal társbérleti igénylést is beadtak. A Siposék által a lakás megszerzéséért folytatott egyre kíméletlenebb harc innentől fogva követhető nyomon a hivatali ügyiratokban. Mint lakásügy, 1946 és 1947 folyamán a kerületi lakáshivatal és a Központi Lakáshivatal között járta meg többször ugyanazt az utat: „Özv. Siposnét a VIII. kér. lakáshivatal a helyreállított udvari szoba bérlőjéül kijelölte, a Lakásügyi Döntőbizottság azonban az udvari szobát az igénybevétel alól mentesítette. A VIII. kér. lakáshivatal a B.) alatt másolatban csatolt határozatával özv. Siposnénak az udvari szobából való kilakoltatását 1946. nov. 26-ára elrendelte. A kilakoltatás azonban foganatosítva nem lett, mert özv. Siposné újrafelvételi kérvényt adott be s ennek jogerős elbírálásáig a végrehajtás fel- fii gge szte tett. Az újrafelvételi eljárásban a VIII. kér. lakáshivatal az udvari szobát özv. Siposnénak újra kiutalta, a Lakásügyi Döntőbizottság a kérdéses szobát 1947. őszén az igénybevétel alól újra mentesítette.”24 S miközben Siposék gyakorlatilag egy egy- szoba-cselédszoba-konyhás lakást alakítottak ki maguknak, addig özv. Stolnickiné előbb a lakás előszobájában felállított tábori ágyra szorult, utóbb pedig ismerőseihez, illetve rokonaihoz húzódott és lakásába már csak holmijaiért járt vissza.25 Ezzel párhuzamosan a lakásvita igen hamar átkerült egy másik dimenzióba. Siposék 1946. május 17-én a demokratikus államrend büntetőjogi védelmében még igencsak frissen megalkotott eszközt, az 1946. évi VII. törvénycikket vetették be Stolnickinéval szemben. Ezen a napon özv. Siposné lánya, Hapek Jenőné demokrácia-ellenes kijelentés miatt tett feljelentést özv. Stolnickiné ellen a kerületi rendőrkapitányságon. Az már csak a nyomozás során felvett vallomásokból derült ki, hogy az államrend elleni kijelentés Siposék állítása szerint egy Stolnickiné által kezdeményezett és verekedésbe torkolló konyhai vita során hangzott el. A nyomozást a feljelentés tartalma folytán a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya folytatta le. A népügyészi vádirat özv. Stolnickiné ellen izgatás bűntettében 1946. szeptember 25-én született meg. Miközben a népbírósági ügy - amelyben Stolnickiné szabadlábon védekezett - járta a maga útját egészen az 1948. március 30-án születő felmentő ítéletig, addig 1947-ben két másik büntető eljárás is folyamatban volt a társbérlők között. Az 1946. 24 BFL VII.5.e 3323/1950. Özv. Stolnicki Guidóné észrevételei a vádiratra az ellene izgatás vádjával folyó büntetőügyben, 1948. február 18. 25 Lakásából történt kiszorulásának fázisairól Stolnickiné beszámolójára támaszkodhatunk csak. Lásd: BFL VII.5.e 3323/1950. Özv. Stolnicki Guidóné észrevételei a vádiratra az ellene izgatás vádjával folyó büntetőügyben, 1948. február 18.
