Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Nagy Ágnes: A lakásügy: magánügy és közügy határa a népi demokrácia kezdetén
Nagy Ágnes: A lakásügy: magánügy és közügy határa... 263 Mindezek alapján a hatósági kiutalás rendszerében megszülető lakásügy az új politikai és társadalmi berendezkedést, a demokráciát a mindennapiságban meghatározó gyakorlatnak tekinthető, két szempontból is. A lakásügyi viták szereplőinek megszólalásai az egyén és a társadalom viszonyáról, a közérdekről, az új társadalmi berendezkedést meghatározó társadalmi szerepekről, pozíciókról, a közösség és az ellenség kijelöléséről folytatott nyilvános beszédnek képezték szerves részét. Ezekben a vitákban az önmegjelenítés, illetve az ellenfél megjelenítése, a megélt sérelmek és igazságtalanságok megfogalmazása a társadalom diszkurzív terében zajló folyamatokba illeszkedett. Következésképpen ezekben a megnyilatkozásokban megragadható, hogy miként kerülnek be a közbeszédbe az azt formáló társadalmi szereplők - elsősorban a politikai pártok, illetve a nyilvánosság előtt megszólaló közszereplők - által megfogalmazott diszkurzív elemek: fogalmak, kategóriák és az ezeket szervező logikák, s hogyan kerülnek azután mindennapi használatba, azaz társadalmi elsa- játításra, újraértelmezésre, illetve újraalkotásra a hétköznapi vitahelyzetekben. Ugyanakkor az intézményes struktúrák által generált és egyúttal kezelt mindennapi konfliktusok változatos vizsgálódási terepet kínálnak az 1945 utáni első évek politikai berendezkedése sajátosságainak és működésének megfigyeléséhez.16 A kisemberek vitái, az őket ért hétköznapoki sérelmek, igazságtalanságok, amelyeket valamely hatóság elé tártak, hogy az igazságot tegyen, a politikai-társadalmi rend alapvető kérdéseit érinthette. Amellett, hogy a viták fogalmak, kategóriák, helyzet- és szerepértelmezési sémák használata révén a valóság diszkurzív megteremtéséhez járultak hozzá, a szereplők a közintézmények hatásköreit is próbára tették, amikor valamely hivatalhoz fordultak. Az adott intézményre, valamint arra a regiszterre irányuló választásaik, amelynek színe előtt és amely módon sérelmeiket, illetve érdekeiket megjelenítették, a mindennapi élet feletti államhatalmi felügyelet és szabályozás alakításában való aktív részvételt jelentették. A lakáshivatalok előtt zajló viták, amelyek a fővárosi társadalom csaknem minden rétegét érintették, tipikusan ilyen társadalmi szituációt jelentettek az 1945 utáni Budapesten. Olyan mindennapi konfliktushelyzetek alakultak ki, amelyeket egy intézményes struktúra volt hivatott kezelni jogi eszközökkel. A társadalmi folyamatokat az állampolgárok és a hatóságok közötti érintkezések gyakorlatában szemlélve azok a mechanizmusok tárulnak elénk, amelyek az állampolgárok mindennapi életét szervező, annak kereteit, illetve mozgásterét szabályozó intézményekben a rájuk egyrészt felülről, az államhatalmi tényezők felől, másrészt alulról, az állampolgári kezdeményezések irányából nehezedő nyomásra adott válaszként jöttek létre. Ebből a nézőpontból a demokratikus kísérletnek és a pártállam kiépülésének egy olyan magyarázata válik lehetségessé, amely a társadalmi folyamatokat nem kizárólagosan az államigazgatás intézményeiért folytatott pártharcokként látja és láttatja, hanem a hétköznapi konfliktushelyzeteknek az egyes intézmények általi kezelésében kialakuló társadalmi beszédmódok, cselekvésmódok és magatartásformák 16 A koalíciós évek társadalmi konfliktusokra koncentráló megközelítéseihez lásd: APOR 1998. 601-632. p.; BÓDY 2008. 116-131. p.; PETŐ 2006. 41-71. p.
