Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Nagy Ágnes: A lakásügy: magánügy és közügy határa a népi demokrácia kezdetén
Nagy Ágnes: A lakásügy: magánügy és közügy határa... 261 delkező egyénektől vették el, a maga mechanizmusaival teljes egészében kiépült egy olyan szint a hatósági lakáskiutalási rendszerben, amelyet a hétköznapi emberek közötti viták, összeütközések képeztek. Mivel a köz által osztott lakóterületért a köz megtestesítője előtt folytatott küzdelemben a felek nyíltan léptek fel, s közvetlen érintkezésbe kerültek egymással, így a kiutalás mindennapi gyakorlata a társadalom tagjainak, a hétköznapi embereknek a viszonyrendszereibe illeszkedett bele. Az 1945 tavaszától jogi és intézményes struktúrájában kiépülő új lakásbérlési rendszer felül kezdte írni a lakóhelyválasztás addigi logikáját. A hatósági lakáskiutalás generálta lakóhelyi mozgások folytán olyan társadalmi helyzetű emberek találták magukat egymással szemben akár a párbeszéd, akár az egy lakás terében - a társbérletben - való együttélés kényszere folytán, akik korábban nem feltétlenül kerültek volna érintkezésbe egymással. A mai Városligeti fasor-a korabeli Vilma királynő út - egyik villalakása körüli huzavonában a Központi Lakáshivatalban, legalábbis az egyik tisztviselő elmondása szerint, a következő kijelentések hangzottak el valamikor 1946 őszén vagy telén: „Panaszomban benne volt, hogy Dulácska Lászlóné itt, az ügyiratban szereplő két tanú előtt azt a kijelentést tette, hogy »hogy gondolja a kollega úr! Vilma királyné úton lakatosok fognak lakni?« Vannak összeköttetései, hogy megmutatja, hogy nem. Mire én megmondtam neki, hogy téved, mert a Vilma királyné út ma már épp úgy a dolgozóké lehet, mint bármely más utca. Mire ő azt mondta, ha így gondolkozik, maga is B. listára kerülhet.”1'1 Ugyanebben az évben egy másik lakásigénylő ezt írta beadványában: „Igen is tudomást szereztem arol is hogy olyan kijelentéseket tettek hogy proli nem lakot még e házban tehát igy akartak e lakástól eltávolítani de én mégis csak beleköltöztem [... ]1 Az ehhez hasonló kijelentések a következő években folyamatosan ismétlődnek. 1949-ből például ezt olvassuk: „Én, Császár József és feleségem öt éves házasok vagyunk, és azóta mindig albérletbe lakunk. Már háromszor igényeltünk lakást itt a XI k.ben. Amikor kivizsgálták nehéz lakó helyzetünket, mindanyiszor mégis kaptuk, mert csak egy kis szobát igényeltünk. Mindig igényjogosultnak talált benünket a lakáshivatal. De sajnos még máig sincs lakásunk. Mert 6-7 szobával rendelkezők nem akarták, hogy egy munkás embert bevegyenek a lakásukba, ezért el is intézték, hogy bene költözhessünk.”10 11 12 „Még azombam megjegyezni kívánom hogy mindent elkövetnek hogy egy proletár asszony nejőhessen a házba lakni mert azt csupa urak lakják még a házmester is az urat játsza.”13 Egy másik idézet 1950-ből: „T. Lakás hivatalához Észre vételemet figyelemben venni. Mivel szegény munkás emberek vagyunk és Nagyságos Elvtársak köze nem mehetünk be mert lesír 10 BFL IV. 1432.a 5082/1949. Gerő Sándornak, a Lakásügyi Döntőbizottság (értsd: Központi Lakáshivatal) tagjának beadványa a polgármesterhez és a tiszti főügyészhez Dulácska Lászlóné ellene tett panasza ügyében, 1948. július 8. 11 BFL IV.1470.b 15.082/1948. Bődi János észrevételei fellebbezésre, 1948. március 25. 12 BFL IV.1480.e 87.801/1949. Császár József lakáskiutalási kérelme, 1949. december. 13 BFL IV.1470.b 22.717/1949. Hegedűs Jánosné munkásnő észrevételei fellebbezésre, 1949. november 9.
