Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Novák Veronika: A térhasználat kutatása – módszerek és lehetőségek
24 Tanulmányok uralkodók más városok kapuit, falait is lerombolták, identitásukat kifejező épületeik helyén hercegi erődítményeket emeltek, szentjeit, ereklyéit, körmeneteit kisajátították, és saját céljaikra használták. Látható, hogy a városi tér a hatalmi harcok egyik fontos kifejeződési médiumaként működik, a térbeli stratégiák pedig a városi térkép átrajzolásától (építések és rombolások) a már meglévő szimbolikus terek kisajátításáig, fel- használásáig terjedtek/9 Valamivel szűkebb időbeli keretekkel és a fennkölt politikai célok mellett jóval prózaibb eseményekkel dolgozik Phil Whitington tanulmányában, amelyben a 17. századi York az angol forradalom és a restauráció kulisszái előtt játszódó helyi hatalmi átalakulását vizsgálja. A 17. század elején a város hatalmi csoportjainak térbeli megoszlása nagyon tisztán kirajzolódik: a várost átszelő folyó egyik partján a püspöki, a királyi és a megyei hatalom épületei helyezkednek el, nagyrészt itt állnak a nemesi és jogász családok házai; a másik parton a városi céhes épületeket, a városházát, illetve a leggazdagabb polgárok lakhelyeit találjuk. A forradalom és a restauráció politikai hatalomváltásai mindig konkrét személyekhez, családokhoz, klientélákhoz kötődően jelennek meg a szövegben, és a térbeli mozgások egy része is ezen a szinten zajlik. A forradalom idején, főként az 1650-es években eltolódtak, sőt megszűntek a várost kétfelé osztó határok, a milícia polgári kézre került, a katedrálisban az esküdtek állítottak presbiteriánus prédikátort, de ide tartozik a dologház és a börtön polgárok által rég szorgalmazott újjáépítése is. A városi vezetés lakhelyének vizsgálata, valamint a kisebb hivatalok elosztása körüli viták is a városi oldal előretörését jelzik. A restauráció a visszarendeződés időszakát hozta, és ezt a helyi személyi, családi változásokon kívül néhány rituális térfoglalás is leképezi. Néhány hét leforgása alatt egyrészt a fordulatot támogató katonai erők elfoglalták a katedrálist, ami csekély hadászati, ám fontos szimbolikus jelentőséggel bírt. Másrészt a városi vallási központot jelentő templom mellett a nemesi és kézműves családok szolgái focimeccset rendeztek és betörték az ablakokat, harmadrészt pedig ugyanebből a rétegből származó felkelők betörtek a polgármester házába és megrongálták. A csupán rituális szempontból fontos cselekedetek után megtörtént a városi tér valódi visszarendezése is: a városba katonákat szállásoltak, a főtéren őrházat építettek, a püspöki immunitás és a királyt képviselő sheriff erődítményének határait határjelekkel ismét megerősítették, a város kulcsait pedig elvették a városi hatóságoktól. Az országos és londoni események helyi változata tehát a helyi, gyakran kicsinyesnek tűnő pozícióharcokban (amelyek azonban nagyon is kézzel fogható eredményekkel jártak a mindennapokban) és a városi tér szerkezetének, belső határainak átalakulásaiban, szimbolikus jelentőségű térfoglalásokban képeződik le.40 A városi tér mindegyik szövegben arra szolgál, hogy átalakulásai, az érte vívott harcok elemzése révén jobban megragadhatóvá váljon, valódi kontextusába kerüljön az alulnézetből, mikroszkópon keresztül vizsgált hosszabb folyamat.39 40 41 39 Boone 2002. 40 Whitington 2001. 41 Hasonló célkitűzés érhető tetten az alábbi munkákban: BOOGAART 2004.; GRANASZTÓI 2004.
