Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Magyar Erzsébet: Budapest parkjai és közönségük, 1870–1918
248 Tanulmányok használták. A Városmajor környékének kiépülése a park általános jellegét is alapvetően meghatározta, hiszen ennek következtében került sor az ottani vurstli fokozatos felszámolására. Hasonló, bár jóval nagyobb léptékű átalakulás színhelye volt a Városliget, amely az Andrássy és a Stefánia út, a környező villanegyed létrejötte eredményeként az előkelő közönség körében is egyre népszerűbb séta- és találkozóhellyé vált. Az 1885-ös, majd 1896-os kiállítások megrendezése döntő mértékben változtatta meg a Liget látogató-közönségének jellegét, a fővárosiak mellett vidékiek és külföldiek is egyre növekvő számban keresték fel. A Városligetben a jelzett időszakban jelentős területrendezési munkák zajlottak: a ligeti Körönd, az 1896-os kiállítás területének kialakítása, a Széchenyi fürdő felépítése. Ennek következtében azok a parkrészek és szórakozóhelyek, amelyek a közönség alsó középosztálybeli és a társadalmi ranglétrán még lejjebb elhelyezkedő tagjai szórakozását szolgálták, egyre inkább elvesztették előnyös topográfiai helyzetüket, s mind kijjebb szorultak, míg végül a Liget északkeleti részén vagy az újonnan létesített Népligetben kaptak helyet. A közönség társadalmi összetételét a parkokon belül létesített intézmények is meghatározták. Ezek nem ritkán közösségi igények folytán jöttek létre (pl. az 1895-ben alapított exkluzív Stefánia úti Park Club esetében), de előfordult, hogy éppen kialakításuk hatására változott meg jelentősen az adott parkrész arculata (pl. a Széchenyi fürdő felépítése a vurstli egykori helyén). Természetesen egyes kioszkok, vendéglők, kávéházak kevésbé tehetősek számára megfizethetetlen árai az adott létesítmény környékén található parkrész közönségének jellegét is befolyásolták. A Korcsolyázó Egylet, valamint a Magyar Athletikai Club margitszigeti pályáját illetve klubházát, nemkülönben a Népligetben a Tisztviselőtelep lakói által létesített sportpályákat a klub- és egyleti tagokon, esetlegesen a belépődíjat megfizetőkön kívül mások csak nézőként, s nem aktív résztvevőként látogathatták. Bár a városi parkokat, kerteket a társadalom csaknem minden rétege látogatta, az egyes társadalmi rétegek elvegyülése - amint arra Gyáni Gábor is rámutatott48 - mégis csak ritkán valósulhatott meg. Az időbeli és térbeli elhatárolódás következtében a nyilvánosság eme színterein olyan belső rend alakult ki, amelynek szabályait mindenki igyekezett tiszteletben tartani. Ellenkező esetben a felügyelet és a kisajátítás elve érvényesült, amely esetlegesen konfliktusokhoz is vezethetett. 3. Gyermekek a parkban „Ebben a városban senki sem törődik a gyerekekkel. Itt a gyereknek tilos minden; tilos a játék, tilos a szaladgálás s még a lélegzés is tilos, mert a főváros bölcsessége játszóteret sem juttat a sápadt, gyönge pesti gyereknek.”49 48 Gyáni 1998. 83 p. 49 Kié a Liget? Pesti Napló, 1911. szeptember 13.