Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Magyar Erzsébet: Budapest parkjai és közönségük, 1870–1918
246 Tanulmányok déglőben lakomázik, s innen is, túlról is a rázendülő tus hirdeti az országra szóló felköszöntéseket.”39 A tehetősebbek is előszeretettel keresték fel a szigetet hosszabb-rövidebb időszakokra. A Fővárosi Lapok 1885-ös cikke40 szerint a Margitszigeten egy mintafiirdő minden kelléke megtalálható volt: csinos, hűvös lakások, előkelő társaság, gondos és előzékeny fürdő-felügyelőség, művelt és tapintatos személyzet, gazdag szórakozási lehetőségek (állandó zenekarok, estélyek, tűzijátékok, hírlapok): „A sziget olyan nagy, hogy Péter, Pál napján, mikor lehetett kinn vagy hatezer ember, sok helyen meg sem látszott, hogy látogatók vannak. Voltak egyes pontok oly csöndesek, hogy az ott üldögélő azt képzelhette, a saját úri parkjában andalog.”41 Előnyösebb helyen nem is lehetett volna, hiszen egy óra alatt - bár ekkoriban még csak hajóval volt elérhető - minden beszerezhető volt a fővárosból. Nem egy budapesti család lakott a szigeten; otthon főzettek és mosattak, a szakácsné pedig délben áthozta az ebédet. A nagyszállónak és sajátos természeti feltételeinek köszönhetően nem csupán a fővárosiak, de a vidékiek körében is népszerű volt: „Aki az országos kiállítást jön megnézni, - ide szállhat az is, egy krajcárral sem fizet többet, mint bármelyik elsőrendű hotelben, és annyi, mintha a fővárosban laknék. Azaz dehogy annyi! A főváros minden kényelmét élvezheti, de a főváros zaja, pora, tikkasztó levegője nélkül. Az óriási park, melynél rendezettebbet és szépségekben bővelkedőbbet kívánni sem lehet - a nap minden szakában árnyékos hüs [,..].”42 Noha a sziget 1885. évi forgalma rendkívül nagy volt, hiszen két hónap alatt, májusban és júniusban 60 313 látogató kereste fel, a fürdővendégek száma mégsem gyarapodott, a napi látogatók száma pedig egy idő óta csökkent. Ennek az országos kiállítás színhelyéül szolgáló Városliget megnövekedett vonzereje a magyarázata. Ezáltal a sziget látogatóközönségének társadalmi összetétele némileg megváltozott: „Régebben a főváros színe-java, a legelőkelőbb társaság minden héten háromszor- négyszer tömegesen járt ki a szigetre, most azonban a kiállítási séták vannak divatban. A Margitsziget jelenleg polgári családokat lát nagyobb számban. Mindamellett disz- tingvált hely marad ez mindenkor.”43 Kivételes alkalmakkor azonban az idelátogatók jóval szélesebb körből kerültek ki. Ez volt megfigyelhető az 1879. augusztus 20-ai úgynevezett „Arrogante-ünnepé- lyen”. Az egykorú, képekkel színesített, részletes beszámoló44 is hangsúlyozta az alkalom kivételes voltát, hiszen szoros korlátok nélkül megrendezett népünnepély volt ez a javából: „... a résztvevésben nem feszélyezhetett senkit a tartózkodás és vonakodás ama sokféle oka, melyekkel jótékony alkalmatosságok annyira bővelkednek. Aki 1 forintot rászánt a jótékony célra, azért elvitték a főváros legszebb mulatóhelyére, hallgat39 JÓKAI 1893. 144. p. 40 (R-Y): A Margitszigetről. Fővárosi Lapok, 1885. július 4. 1005. p. 41 Uo. 42 Uo. 43 Uo. 44 Vasárnapi Újság, 1879. 546-548. p. (augusztus 24.)
