Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Magyar Erzsébet: Budapest parkjai és közönségük, 1870–1918
240 Tanulmányok tősek is. „A körönd körül nincs az a sok nagyúri hintó, melyeket közönséges napok délutánjain láthatni, hanem van azokból is; annál több a bérkocsi. Jómódú polgárember és szerelmes ifjú munkás megszerzik azt a mulatságot, az egyik családjának, a másik kedvesének, hogy körülkocsikáztassák ott, ahol a királyné és a miniszterek szoktak kocsikázni. A vakon vágtató uracsok sem érkeztek meg mára. Nem azért, mintha nyargaló- dzásukban gátolná őket a nagyobb tömeg, hanem azért mert a bon ton úgy parancsolja, hogy ünnepen ne menj nyílt mulató helyre; akkor a canail is mulat [kiemelés tőlem], még észre találná venni, hogy néha és néhol egyenlő hozzád! (...) A tó el van lepve ladikoktól. Iparos ifjak kedveseikkel ülnek egy-egy nagyobbá, öten-hatan együtt; rendre kísérgetik, melyik jobb kormányos, melyik jobb evező. Kormányosnak is, evezősnek is azok a legrosszabbak, akik éppen teszik; ezért, hogy minduntalan cserélgetik, hátha akkor jobban megy. Elég rosszul megy mindig; ide-oda vetődik, más ladikkal összeütődik. Ok azért jól mulatnak, - még jobban, ha a leányok elsivítják magukat a himbálásra. - Odább, a belső partok körül csak egy pár, egy férfi és egy nő ülnek egy ladikon. Nem is igen sietnek ki a közönség felé; akkor legboldogabbak bizonnyal, ha csak ketten lehetnek.”26 27 A fokozatosan formálódó „népligetben” (3. kép) az élet csak ünnepnapokon, illetve szabadnapokon élénkült meg. Ekkor azonban a hét közben csendes vurstli képe alapvetően megváltozott: „Verőfényes, meleg vasárnapi délután, mikor a nép zöme is ráér, és így a mutatványok is változatosabbak, díszesebbek; mikor teljes pezsgésében hullámzik oda künn az élet s hullámaiban hömpölyög fel s alá az örökké változó és örökké állandó tömeg. (...) Ilyenkor úgyszólván minden út a Városliget felé vezet. Családapák és anyák gyerekestül, pereputtyostul, bakák nyolc-tíz főnyi zárt oszlopokban, hetyke legények és mulatni kívánó napszámosok, ki Virginiával szájában, ki meg anélkül, de mindnyájan vörös szegfűvel a gomblyukban, iparkodnak a közös cél felé 26 RÉTHI LAJOS: A városerdőben nyári ünnepnapon. Vasárnapi Újság, 1868. június 28. 311. p. 27 VÁRNAI ISTVÁN: A népligetben (Nyári tárca). Fővárosi Lapok, 1892. 1439. p.
