Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Magyar Erzsébet: Budapest parkjai és közönségük, 1870–1918
238 Tanulmányok fölpántlikázva, széllel béllelt pufókás viganókban patrouilliroznak ott föl s alá és játszanak elegantiásdit. Megeszi az embert köztük az unalom, de ha egy párszor köztük járt, nem kaphat többé tengeri betegséget az óceánon, mert megtanult dacolni az émely minden emo- tióival.”21 Péntek esténként és szombat délutánonként kimenős cselédek, valamint az Újépület katonái mellett estente kétes alakok is megjelentek a téren: „Kísérteties egy pá- zsitkörönd lett belőle. Éjfélkor az „Eselshaut” s a „schéne Heléne” szellemtelen szellemei kísértenek ott, s az éji szellő a feslett erkölcs és feslett frivol múzsáinak panaszát hordja szanaszét.”22 Az Újépülettől délre a kis fásított Széchenyi tér, a Széchenyi liget, amelyet az 1840-es évek közepén a gróf Széchenyi István kezdeményezésére megalakult Sétány Társulat hozott létre, az 1850-es, 1860-as években szintén Pest egyik népszerű sétahelye volt. Ugyancsak Hevesi Lajos 1871 -es tudósítása azonban hajdani fénykorához képest már szegényes képet mutatott a sétányról: télen korcsolyázóhely, nyáron reggelente ivókúrák helyszíne, napközben viszont szolgálók és munkanélküliek lepik el, s csak esténként jelennek meg a környék tisztes polgárai, akik vacsorájukat katonazene mellett költik el. „Hajdan kedvelt és divatos volt, pár évvel ezelőtt még esti reuniókat is tartottak benne, melyeken a fővárosi hölgyvilág legjobbjai és legszebbjei sem átalltak megjelenni.(...) Télen az egész tér egyetlen sima jégsík, melyen az iskola- kerülő fiatalság korcsolyáz, míg nyáron (...), napközben szolgálat nélküli szolgálók és sehonnai munkakerülők szundikálnak a padokon elterülve, este pedig éhes bennszülöttek sültcsibéznek a vendéglő előtt katonai zene kísérete mellett.”23 2.1. A Városliget közönsége A legváltozatosabb képet azonban a városligeti közönség nyújtotta. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című monumentális műben Jókai Mór a budapesti életről írva így ragadta meg a Városliget közönségének sokszínűségét (2. kép): „Jelenleg a Városliget Budapest népéletének a gyűjtő medencéje az év minden szakában. Nem csoda, ez van a városhoz a legközelebb s maholnap már benne lesz. Itt találkoznak, sőt egymással össze is vegyülnek a high life élvezetei a low life mulatságaival. Egyszer a népliget a színhely, a köznép a szereplő, az elegáns világ a néző; máskor a turf, a corso képezi az arénát, ahol a creme a szereplő s a plebs a néző.”24 21 HEVESI Lajos: Kóborlások a főváros sétányain. Fővárosi tárcalevél. Pest, július 22. Magyarország és a Nagyvilág, 1871. 422. p. 22 Uo. 23 Uo. 24 JÓKAI 1893. 133. p.
