Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái: a szegénység és bűnözés tere Budapesten a 19–20. század fordulóján
222 Tanulmányok belvároshoz közelibb fekvése miatt szinte magától értetődően a „bűnöző világ előkelőségeinek” tanyája - volt a razzia célpontja.74 Egy másik razzia már a leánykereskedőket célozza meg. Szinte megszokott módon ez a portya is a külvárosokban, a pontosabban meg nem határozott „női bűntanyákon” indul, majd Grünhut Száli Bajza utcai leány kereskedő házát keresik fel, végül a Klauzál utca több házában találnak olyan, többnyire „rovott múltú” nőket, akik ezzel a bűnös tevékenységgel foglalkoznak.75 Végül az utolsó Balla Jenő által leírt razzia a „prostitúció fertőjébe”, a Nagyfuvaros utcában található Kis Vigadóba kalauzolja el az olvasót.76 A könyvet záró eszmefuttatásban Balla hangsúlyozza a bemutatott Jótékonysági és felvilágosító razziák” társadalmi szerepét. Szerinte éppen e rendőri akciók - amelyeken részt vett többek között Edelsheim Gyulay Lipót, a Gyermekvédő Liga elnöke, Teleki Géza, aki rövid ideig a Tisza Kálmán-féle kormány belügyminisztere volt, valamint több „főúr és jogász”77 - hatására lendült fel a gyermekvédelmi tevékenység, indult be a fogházakból kiszabadult rabok „tisztes” társadalomba történő reintegrálását célzó patronázs (1908-ban megalakult a rabsegélyező és egyéb jótékony célú szervezeteket magába tömörítő Patronage Egyesületek Országos Szövetsége), és végül a résztvevő urak személyes élményeinek hatására jött létre az első büntető novella (az 1908:36. te.), amely többek között a fiatalkorúakra nézve tartalmazott számos újítást. Vizsgálatunk szempontjából azonban azért fontos Balla Jenő Bűn és nyomor című munkája, mert minden egyes megfigyelt szociális problémához hozzárendel egy-egy konkrét városi teret, s ezzel a nagyvárosi alvilág mindegyik, a szociális riportok által körülírt alakja megkapja a maga helyét a társadalom elitjének a fővárosról alkotott mentális térképén. A nyomor és bűn itt bemutatott topográfiája szorosan összefügg a rendőrség városi térben való jelenlétének sajátosságaival. Mint arra már egy korábbi tanulmányunkban is utaltunk,78 a fővárosi rendőrség a 19. század végén - 20. század elején elsősorban a főváros belső, a középosztály által lakott területeire koncentrálta erőit, így a térben dinamikusan terjeszkedő város - amelyhez ráadásul egy folyamatosan duzzadó elővárosi övezet is csatlakozott - jelentős része rendvédelmi szempontból egyfajta terra incognita volt. A rendőri jelentésekben folyamatosan visszatér az a panasz, hogy az egyébként is létszámhiánnyal küzdő rendőrség nem képes a külvárosok és kültelkek ellenőrzésére. Ezért aztán nem is lepődünk meg azon, ha a város legrosszabb környékeiről mindig úgy írnak a riportokban, mint olyan városrészekről, amelyeket még a rendőrök is kerülnek. Ráadásul az utcán posztoló őrszemeknek - amint az a korszakban kiadott rendőri kézikönyvekből is kiderül - tilos volt elhagyniuk a számukra kijelölt helyet („portyá74 Bállá 1909. 76. p. 75 Balla 1909. 89. p. 76 Balla 1909. 92. p. 77 Balla 1909. 101. p. 78 Perényi 2006.
